Az időutazó felesége
A filmben nem csak a történetet egyszerűsítették le, hanem a karaktereket is. Ez Henry esetében számomra a film előnyére szolgált, mert a könyv alkoholista, majd egyre jobban magába forduló férfi hőse kissé ellenszenves volt. Eric Bana nem hozta ilyen szélsőségesen a figurát, sőt annyira távoli, hogy nem váltott ki belőlem különösebb érzéseket, de legalább szimpatikusabb volt.
Nem mondhatom el ugyanezt a női főszereplőről, a címbéli feleségről, Clare-ről, akit Rachel McAdams alakít. Ő ugyanolyan, mint a könyvben. Clare, akár a feminizmus előttről itt ragadt hölgy a kislánykorában megismert egyetlen férfit szereti, aki tőle igen gyakran van távol. Nagyon szerelmes, de különösebben nem tud hozzá közel kerülni, és van olyan időszak, amikor már elég idős, mégsem próbálja megkeresni. Bosszantóan cselekvőképtelen és önállótlan nő, aki szépen, sorban felszedi, amit a sors elé tesz. Egyetlen akarata ismert: a gyerek, de ezt magyarázhatjuk a biológiai elhivatottságával is. Akárhogy is próbálom, nem tudom kedvelni ezt a fajta hősnőt.
Már a könyvnél is zavart, hogy "időutazós" volta ellenére nem képes érzékeltetni az időt. A pontos időről a könyvben a fejezetcímekből kapunk tudomást, a kort az írónő sohasem áll meg jellemezni, pedig lenne mit. A filmben még annyi utalás sincs az időre vonatkozóan, mint a könyvben. Erre az érthetőség kedvéért nem is volt szükség, hiszen lineárisan halad a történet, egyébként pedig az időutazó korára az őszülő hajszálaiból tudunk következtetni, vagy csak egyszerűen látjuk, ahogy Henry eltűnik és felbukkan egy másik időben. De ha arra gondolunk, hogy az időutazós filmek mennyire érdekesek attól, hogy beleláthatunk egy másik korba, akkor azt gondolom, hogy ez a hiányosság egy nagyon nagy hiba. Jó lett volna látni egy kicsit a nyolcvanas éveket, vagy bármilyen változást bemutatni, ami a történet harminc évében megesett a társadalom, vagy akár az öltözködés, a technika szempontjából, ehelyett fájdalmasan állandónak tűnik minden a lagymatag romantikus cukormáz alatt.
A film után még kevésbé értem, hogyan válhatott Niffenegger első regénye világhírűvé, nem értem, miért marasztalják el a filmet a könyv mellett, mindkettő egyaránt szegényes, ráadásul a film hibáinak nagy része az írott alapanyagból származik.
Nyuszis
Kapcsolódó link: Filmdroid Blog
Forrás: Filmdroid Blog
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez