„Íz, csín, tűz”
A magyar nyelv ekkor szinte kizárólag a szóbeliségben élt, csupán néhány száz szó került bele tulajdonnévként a latin oklevelekbe. A magyar nyelvű írásbeli kultúra és a magyar irodalmi nyelv a latin kultúra keretein belül született meg, bontakozott ki és önállósult a középkor végére. A kiállítás ezt a folyamatot kívánja végigkísérni. Nyelvemlékeink a nyelvújítás korának is értékes alapdokumentumait képezték. A részben vagy egészében magyar nyelvű kódexek egyszerre szimbolizálták az értékőrző nyelvi hagyományt és a szükségszerű örök változást.
A magyar nyelvű kódexek bármilyen értékesek és fontosak számunkra, kevéssé látványosak, hiszen nem a reprezentációt szolgálták, hanem mindennapi használatra készültek. Ezért a kiállításon különböző interaktív eszközök teszik majd érdekessé őket.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez