De tudod nem így lett. Tudod még mindig te vagy az, akinek kitágul a pupillája minden egyes alkalommal, amikor meglát, te vagy az, aki zavarba jön, és az is, aki részegen a nyomomban koslat, hogy miért nem beszélünk már. Te vagy az, aki a közösségi oldalaimat lesi és talán mindig felsóhajt, amikor látja, hogy ismét elértem valamit.

Lehet, hogy túl komplikált voltam neked, hogy olyan, akire igazán figyelned kell, különben sosem érted meg. Lehet, hogy már pár hónap alatt belefáradtál abban, hogy tanuld a mozdulataimat. De valamiben biztos vagyok. Az pedig az, hogyha néha hiányzom neked, akkor pont ezek a dolgok hiányoznak belőlem.

Hogy máshogy láttam a világot, mint te.

Amikor csak a csend bújik hozzád szombat esténként, amikor éppen lecseréli az aktuális alvótársadat, akinek a nevét is csak azért tudod megjegyezni, mert az előző három lányt is úgy hívták, remélem, hogy rájössz, hogy mindez azért történt, mert a könnyebb utat választottad. Mert mindig azt választod.

Ez a veszélyes. Amikor azt üzened a nőnek, hogy tudsz élni nélküle,  rá fog jönni, hogy ki is ő valójában. Hogy mindig saját magára kell fogadjon. Hogy azzal, hogy eltoltad magadtól, olyan dologhoz került közelebb, ami valóban várja, sőt éhezi a társaságát.

Ez pedig az önszeretete.

Én is látlak. Látom, hogy zavartan felém intesz az út túloldaláról. De tudod már nincs a lábamban a mehetnék, már nem akarok óceánokat átszelni, hogy veled lehessek, de még csak egy fél utcát se. Csak visszaintek és még egy félmosolyt is az irányodba helyezek. Mert tudod, hiába adtad fel a kapcsolatunkat, valami sokkal fontosabbat adtál nekem. És én még mindig hiszem, hogy minden leckeként szolgál az életben. Szóval ne aggódj miattam, megvagyok nélküled. És szeretem azt a nőt, akivé váltam.

• elengedés önbecsülés önszeretet továbblépés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!