A sármos séf a BRKLYN nevű étterem-bár csapatát erősíti pár hete, így ott találkoztunk vele az interjú kapcsán. Gábor nem csak a Séfek séfe című műsorban pörgött 120%-on, hanem a mindennapokat is így viszi végig. Miért is tenné máshogy, hisz lubickol a kihívásokban, és rengeteg megvalósításra váró ötlet lapul a tarsolyában. Ezekről beszélgettünk vele.

Pár hete nyitott újra a BRKLYN. Mi volt a koncepció, mik a terveitek ezzel kapcsolatosan?

A TV műsor kapcsán nagyon jóban lettem Wolf Andrással, ő a cégcsoport egyik executive séfe. Már nyár közepén megkérdezte, hogy nincs-e kedvem csatlakozni, mondtam, hogy de van. Még teljesen más projekteken dolgoztam, amikor is a hely ügyvezetője is feltette a kérdést, hogy nem szeretnék-e csak egy feladatra koncentrálni mostantól. A koncepció az, hogy ez a hely ne csak diszkóként, klubként égjen be a köztudatba, hanem egy olyan étterem-bárként, ahol szórakozni is lehet vacsora után. Most ez a fő elképzelésünk.

Szóval olyan helyként, ahol buli előtt eszünk egy jót, majd ha úgy hozza az este, még hajnalig maradunk táncolni?

Pont ez a lényeg, igen. Én sok időt voltam külföldön és ott jól bevált, hogy elmész vacsorázni valahova, aztán kicsit ott maradsz még bulizni. Magyarországon ez még nem működik. Szeretnénk úttörők lenni ebben itthon.

Hogyan kell elképzelni egy napot itt nálatok, reggeltől estig pörgés van?

Igen, mi itt vagyunk már reggeltől, törekszem arra, hogy minden frissen készüljön. Igaz, hogy csak négytől nyit az étterem, és nyilván azért négy és hat között nem nagyon van mozgolódás, ezen szeretnénk változtatni. Lesz majd 'after work' happy hour kezdeményezésünk, hiszen itt nagyon sok irodaház van, szeretnénk bevonzani a munkából haza igyekvőket akár egy-egy koktélra, vagy bagelbe rendezett szendvicsre. Azt azonban elég nehéz elképzelni, hogy a BRKLYN szórakozóhelyként és teljes idős étteremként is egyszerre funkcionáljon, tehát marad ez a koncepció, amivel most dolgozunk. Én azt mondom, hogy inkább legyen egy étterem tele, kevesebb ideig, mint álljon üresen, de sokáig nyitva.

Kilenc és fél évet éltél Londonban. Amikor külföldön dolgoztál, akkor hasonló helyeken mozogtál, és abból merítettél ötletet?

Nem, soha nem dolgoztam ilyen helyen, ezért is vállaltam el, mert nekem is kell a kihívás, és azt gondolom, hogy ez tökéletes arra, hogy sikerélményeket szerezzek, hogy ne unatkozzak.

Egyedül dolgoztál az étlap kitalálásán? Mi inspirált az összeállításában?

Igen. Nyilván az, hogy a helynek a neve BRKLYN már sok mindent szabályoz, tehát nem rakhatok fel klasszikus magyar ételeket, mert Brooklynban mit keresne a halászlé például. Nem azért nincsen magyar kaja, mert nem szeretem, hanem mert nem ide való. Lesz azért pult alól gulyásleves, mert nagyon sok a turista, akit kifejezetten a magyar konyha érdekel, de ez nem fog szerepelni az étlapon külön.

Eddig mit láttok, hogy inkább külföldiek vagy magyarok nyitottak az új elképzelésre?

Inkább a magyarok. Most nyitottunk három hete, így elsősorban a régi törzsvendégek járnak vissza, de szerencsére sok a Séfek séfe rajongó, akik kíváncsiak arra, hogy mi van velem. Nekem május óta, mióta eljöttem a Bestiából nem volt helyem, közben lement a nyár, elindult a műsor, sokáig csöndben voltam. A régi vendégek azok, akiket leginkább sikerült itt tartani, de nyilván szeretnénk kibővíteni a kört, mindenkit szeretettel várunk. Sokan úgy gondolták, hogy ez ilyen feszengős hely, ahova nem lehet bejönni melegítőben meg sportcipőben, de ez nem így van.  Be lehet, sőt, bárhogyan be lehet.

Említetted, hogy nyáron nem volt helyed. Akkor mivel töltötted az időt?

Pihenéssel és utazással. Voltam Izraelben, ott él a családom egy része, akikkel igazából 10 évente egyszer találkozom. Az is inspirált, hogy mind Londonban, mind Brooklynban és Tel-Avivban nagyon sokféle kultúra és nép keveredik, ez részben mutatkozik a gasztronómiában is, hiszen Brooklynban a zsidó konyha is erőteljesen képviselteti magát. Gyerekként voltam utoljára Izraelben, most szakács fejjel néztem körül.

Visszatérve arra, hogy mi a koncepció, én azt mondtam, hogy ez mindenféle street foodnak az étterembe költözése. Van egy csomó olyan kaja, amit Londonban meg Tel-Avivban lehet kapni, csak mondjuk kis papírhajóban az utcán, és én megpróbáltam azokat az ízeket egy kicsit felturbózva idevarázsolni.

Melyik nemzetközi konyhára mondanád, hogy a kedvenced, ha csak egyet lehetne választanod?

A francia valószínűleg, mert francia alapokat tanultam Londonban, de kedvencem nagyon nincs, mindent szeretek. A magyar konyhát is nagyon kedvelem, a Gundel étteremben kezdtem el dolgozni, úgyhogy az volt az első, amit kipróbáltam.

Miben különbözik a külföldi munka az itthonitól?

Londonban sokat dolgoztam, ott rengeteg étterem van és általában jól élnek az emberek, tehát van pénz arra, hogy elmenjenek jó helyekre és kiváló alapanyagokhoz tudnak jutni, mivel közel van mondjuk a francia piac. Ha van pénz, akkor pedig van kereslet is. Itthon viszont lehet, hogy sok étterem van, de kevesebb a kereslet. Ez a mennyiségű turista pedig nem elég ahhoz, hogy mindegyik étterem dübörögjön. Kevés étterem van szerintem, ami száz százalékosan elégedett lehet a forgalmával.

Mikor döntötted el, hogy te ebben a szakmában szeretnél dolgozni?

Én őszintén szólva nem szerettem ezt a szakmát, későn kezdtem, nem is akartam szakács lenni, szerintem 18 éves koromig a szalámis szendvics volt az egyetlen, amit el tudtam készíteni. Aztán úgy gondoltam, hogy ez egy nagyon csajozós munka, de rájöttem, hogy ez sem igaz.

Pedig az ember úgy gondolná, hogy igen.

Nem annyira, mert nagyon befolyásolja a magánéletem, hogy sokat dolgozom. Nehéz elfogadni azt, hogy napi 14-15 óra a munkaidőm, és stresszes az egész. Amikor ezután hazaesik az ember, már nincs nagyon kedve csacsogni, cukiskodni. A szabadnap is más, mint egy normális embernek, a karácsonnyal, szilveszterrel, szülinappal pedig nem lehet tervezni. Nagyon nehéz úgy párkapcsolatban lenni, hogy ezt elfogadja a másik, aki nem vendéglátos. Emiatt sajnos nem is nagyon volt hosszú távú kapcsolatom. Egy ideig jó, hogy hazamegyek, és akkor főzök a kedvesemnek, de  pár hónap múlva ez már nem igazán izgi a másiknak.

Általában mit főzöl a lányoknak?

Valami egyszerűt, ami azért kreatív. Szívesen elmegyek bevásárolni, szeretek piacra járni, aztán olyat főzni, ami nem túl időigényes, de amivel lehet azért virítani.

A családodtól mennyire elvárás az, hogy te főzz?

Nem elvárás, de persze örülnek. Például múltkor apukámnak főztem valamit, két héttel később pedig kiderült, hogy felvette, ahogy a konyhában ügyködöm, és ugyanazt, ugyanannyi idő alatt megcsinálta a barátainak. Skót tojást csináltam, ő pedig az egészet felvette és leutánozta.

Úgy hallottuk, lesz folytatása a Séfek séfének. Lehet már erről tudni valamit?

Tervben van, de egyelőre nem nagyon tudok mit mondani. Valószínűleg marad az eredeti felállás, hiszen egy bevált csapaton miért változtatnának, de ezt nem én döntöm el. Ha felkérnek, nagyon szívesen elvállalom, hiszen nagyon élveztem az első szériát is. Nekem is vannak saját műsorral kapcsolatos terveim, hogy esetleg egy saját műsort készítsek, de ez még kezdeti stádiumban van. Mindenesetre nagyon megtetszett nekem a tévézés.

(Forrás: TV2)

Mi tetszett a legjobban?

Jó volt, hogy fontosnak éreztem magam, odafigyeltek rám, izgalmas volt új embereket megismerni, nem tudtam, hogy hogyan működik egy ilyen forgatás. Újdonságként hatott rám az is, hogy mennyi munka van ebben, nem csak az, hogy odamegyünk, felvesszük és megyünk haza, hanem, hogy hány ember mennyit dolgozik ezen. Több száz ember munkálkodik azon, hogy a műsor minden egyes másodperce élvezhető legyen, úgyhogy ebbe szeretnék egy kicsit jobban belemélyedni.

Hogyan viseled a kereskedelmi csatorna által szerzett hírnevet?

Eddig csak pozitív visszajelzéseket kaptam, megismernek, bejönnek ide, kérnek fotót, küldenek ajándékot is, nagyon aranyosak, jó érzés. Igazából sokkal durvábbra számítottam, mármint negatív értelemben. Azt mondták, hogy szét fognak szedni és hurrogni fognak, de nem. Valószínűleg azért, mert jó lett a műsor és szakmailag is vállalható és hiteles. Nem játszottuk meg magunkat, nem adtuk el magunkat.

Sokszor előjön belőled a versenyszellem, mint a műsor során?

Igen, a versenyszellem nagyon is hajtott, azt akartam, hogy az én csapatom nyerjen, ezért nem érdekelt, hogy ott kamerák vannak, én magamat adtam. Na,  azért kaptunk negatív kritikát, hogy például sokat káromkodtunk. Nyilván egy konyhán, ahol sok férfi van együtt, erélyesebben kell szólni néha. De bírom a kritikát. Elolvasom ezeket, átgondolom őket. Nem veszek mindent magamra, mert sokszor olyanok kommentelnek, akik nem igazán tudják, hogy ez miről szól, ez mivel jár.

Mi az, amit még el szeretnél érni ebben a szakmában?

Nekem sosem volt hosszú távú tervem meg álmom. Nem mondom, hogy napról napra éltem, de mindig ilyen rövid távú célokat tűzök ki. Azok legyenek meg, aztán mehetünk tovább. Most az a célom, hogy a BRKLYN-ból egy jó lokációt csináljunk. Mondjuk öt éven belül szeretnék arra a szintre jutni, ahol most Wolf András van, ő cégtárs. Szeretnék még tévézni, szeretnék egy saját műsort, ami biztosan fut, és az emberek nézik. És szeretnék egy saját helyet is. Most tényleg belevetettem magam a munkába még keményebben, és  semmi más nem fér bele, csak ez. Öt év múlva szeretnék gyereket is. Amit három évvel ezelőtt nem gondoltam volna. Változnak a dolgok.

• főzés Krausz Gábor műsor séfek séfe

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!