Kövess minket Facebookon.
Szilágyi Edina
A szívem nem lapul. Hevesen lüktet, ki akar törni, hogy ne törje meg. S csak néz rám, rideg tekintete elemészti mindazt, ami fontos volt, s kellett. A karom nem engedelmeskedik. Mert ölelném magamhoz, s térdre hullanék előtte. De mit érnék vele? Csak földbe tipornám a büszkeségemet.
olvass továbbMiért engedjük el olyan nehezen a múltat? Miért szeretnénk folyton olyan dolgokon változtatni, amikre már nincs lehetőség? El kell fogadni, hogy a múlt az múlt, aminek már régen vége, és sajnos a hibákon és a kudarcokon rágódni senkinek sem jó. Vissza kell tartani a rossz érzéseket, és csak a szép emlékeken nosztalgiázni, különben a jelenünk kárára válhat. Íme, néhány indok, ami miatt mindenkinek érdemes lenne elengednie a fájó emlékeket.
olvass tovább
Csiszár Lilla
Néha nevetek a fájdalmamon. Nevetek rajta, ahogy a mai napig váratlanul érkezik. Nem kér időpontot, nem is kopog, csak beront az ajtón. Aztán ott állunk egymással szemben. Rám bámul, mosolyra húzódik szája és várja, hogy arcomra kiüljön az érzés.
olvass tovább
Suri Imre
A közösségi oldalon feltettem egy kérdést a szerelemről. Vannak barátaim, akik annyira félnek a csalódástól és a fájdalomtól, hogy soha nem mernek szerelmesnek lenni, és így élik le az egész életüket. Szerinted jó döntést hoztak?
olvass tovább
Molnár Zsófia
Ült az ágyon. Azon gondolkodott, hogy abban az ágyban már többször meg akart halni. Ilyenek ezek a kedd esték, mindegyik egy-egy újabb május, és a május, mint tudjuk, borzasztó. Folyamatosan járt az agya.
olvass továbbErdő mélyén, a porhanyós földben ott hever a nagy mancs nyoma. Tekintélyes mancsnyom. Körvonalai határozottan húzódnak a világ azon szegletén, ahol kitépte a szívemből a könnyfacsaró giccses, ugyanakkor klasszikusan lírai szerelmet a Mackóember mancsa. Ő volt, akinek ölelő karja egyszerre volt baráti és szerelmi, nyugtató és zaklató, amolyan földöntúlian jó.
olvass továbbCsak álmodtam, s miközben álmodtam, a valóság szintjén tudtam, már soha nem jön el. Nem fog kopogtatni az ajtón, nem fog magához szorítani, már nem én leszek számára az egyetlen, nem leszek többé sem mesehős, sem becézett állatka, megszűnök az emlékeiben, és arcul üt. Nem úgy igazán. Csak képletesen.
olvass továbbAhhoz, hogy az ősz beköszöntével megszabaduljunk a depressziótól, két dologra van szükségünk: fényre és endorfinra. Ezek ugyanis olyan fehérje jellegű, hormon tartalmú anyagok, melyek egyrészt a fájdalom csillapításáért, másrészt pedig az örömérzet kialakulásáért felelősek.
olvass továbbFéltékenyen őrzöm önmagam, soha ne kapj eleget belőlem. Soha ne érezd a szerelmi teltségérzetet, más és más aspektusból mutatkozom, maradjon étvágyad azt a részt is megízlelni. Ne érezd, hogy telítődtél, hogy túl sokat kaptál, de azt sem hagyom, hogy végre érzelmi komfortérzetet tapasztalj meg. Élénknek és érdeklődőnek szeretnélek látni, a hétköznapok sivatagában bolyongónak, magányos harcosnak, aki a kizárólag számodra megalkotott érzelem-oázisban pihen meg, az én lélegzetvételem, az én kezem érintése által.
olvass továbbA szakítás minden esetben ugyanazt a fájdalmasan patetikus szót jelenti: vége. Teljesen mindegy, hogy ki szakított, mert mindig erőteljes pszichés nyomással társul, és azt is kimondhatjuk, a szakítás szó valóban csak erős érzelmi kötelék esetén állja meg a helyét, és nyer valódi jelentőséget. Kapcsolatok lezárulhatnak minden „cécó”, szívfájdalmak és lelki sebek nélkül, netán fergeteges búcsúszexszel és háborítatlan lélekkel. Ez esetben, az elvarrt szálak nyugalmas, érzelemmentes, lélekállapotában nyugodtan továbbhaladhatunk utunkon. megöleljük egymást, ő jobbra, én balra. Az elkövetkező időszakban nem fogunk az út másik oldalára átsurranni titokban, ha volt kedvesünket netán megpillantani véljük.
olvass továbbEgyszer azt mondtam egy neves pszichológusnak, hogy „erős vagyok”! Majd lazán rávágta nekem azt, hogy: „Jaj, Veroszka, minden ember gyenge, persze ne úgy értsd, inkább olyan, mint a papír, mert megtépni meglehet, de eltörni nem.”
olvass továbbNem mindegy, hogy az ember hogyan alszik el. Azonnal, vagy forgolódva, nyugodtan, vagy gyötrelmekkel telve… Nem mindegy, hogy a tükörben mit látunk esténként. Mosolyt, vagy gyűrött, szomorú tekintetet…
olvass továbbEgy könyv, mely egy diáklánytól, prostitúcióról, képmutatásról, hallgatásról, fájdalomról szól. Őszintén egy jelenségről, melyet nehéz annyival elintézni, hogy ez a Föld legősibb mestersége.
olvass tovább
