Kulcsszó keresés /


Nyomtalanul - Animus

  • 2012. március 23.

In medias res, persze, milyen történet az, ahol onnan indulunk, ahol valami véget ért, vagy éppen a kiégés, és felderítetlen ügyek frigye hoz létre első hallásra is nyomasztó elegyet. Mert ugye kiégett emberrel roppant fárasztó együtt dolgozni, de akár együtt létezni is, hiszen, ha nem is vallja be magának senki, minden bizonnyal túl van valami olyasmin, amit más még közelről sem ismer.

olvass tovább

Budapesti Történetek - Kulcsok

  • 2012. február 24.

Az öreg ott ült a kávézó teraszán, láthatóan nem volt sok mondanivalója a világról, vagy csak a múzsák halkultak, ahogyan Vonnegut mondaná. A fiatalember udvariasan ült le mellé, ő sem látszott túlzottan jókedvűnek.

olvass tovább

Kortalan remekművek, Kassovitz kultfilmje mai szemmel

  • 2012. február 23.

A Gyűlölet amolyan jós, ahogyan a Truffaut-féle Négyszáz csapás. Az ottani 58-as utalás a későbbi hatvannyolcra, és párhuzamban az a brutális világkép, amelyet Kassovitz fest, olyan szomorú történet, amely kikerülhetetlen és szinte maróan realista, anélkül, hogy teret engedne bármilyen boldog befejezésnek.

olvass tovább

Budapesti Történetek - Körúti séta

  • 2012. február 16.

A korabeli Budapest, legalábbis így a „Budapest retrót” ezredszer megnézve egészen más világot tartogatott. A körúti séta, a kirakatok nézegetése sok-sok apróságnak és édesanyjának volt megszokott péntek délutáni programja.

olvass tovább

Budapesti Történetek - Tél

  • 2012. február 09.

Noha kicsit megkésve, de megérkezett. Hideggel, hóval, mindennel, ami egyszerre szép és néhol kellemetlen. Stingtől olvastam, hogy az a szép a télben, hogy a gyárvárosokat is gyönyörűvé varázsolja. Éljünk akár a városban, kár vidéken, vagy éppen hegyvidéken, az énekes nem téved.

olvass tovább

Sárik Péter trió a Budapest Jazz Clubban, február 8-án este, avagy hogyan találkozott Richard Bona Ronaldinhoval

  • 2012. február 07.

Persze újabb, immáron megszokott logikai bukfenc a cím, vagy talán különféle kulturális terek találkozása, mégis érdemes elidőzni, legutóbbi Sárik Péterrel folytatott magánbeszélgetésemnél. Azt taglaltuk, hogy miképpen is lehet valaki elismert a maga területén, természetesen sokadszor Maradona példáját említettem, mint olyan zsenijét, aki szerette azt amit csinált, és ezt mindenki azonnal megérezte. Zenei és emberi hitelességről beszélgettünk, amikor is a remek zongorista megosztott velem egy történetet.

olvass tovább

Budapesti Történetek - Zene

  • 2012. február 03.

Mindenki ismeri az érzést, amikor ezredszer hallgat meg egy dalt. Mindenkinek ismerős, amikor emléket jelent egy-egy ismerős muzsika. A zene a lélek. A szív, és minden, ami szavakkal nehezen magyarázható. Nyelv, amelyet mindenki ért, éljen a világ bármely táján, bármely szegletében.

olvass tovább

Budapesti Történetek - Béke

  • 2012. január 26.

Tegnap reggel egy galamb repült be a Ferenciek terén az aluljáróba. Nem találta helyét, majd egy rövid légtérbeli sasszé után leült a mozgólépcsők közti részre és figyelt. Nem értette láthatólag, hogy ki hová, és miért le és fel, és miért itt lent. Nem tudom, hogyan alakult további napja, biztosan megtalálta a kijáratot.

olvass tovább

Budapesti történetek - Játék

  • 2012. január 20.

Nem tudom pontosan, hol döccent meg a szekér, vagy hol döntött úgy a világ, hogy megálljt parancsol. Talán nem divat figyelni a kényelem miatt, talán elszoktunk a legegyszerűbb dolgainktól, és nem merünk hinni sem a természet erejében, és lassan saját erőnkben sem.

olvass tovább

Budapesti történetek - A tél és a tavasz

  • 2012. január 13.

Valamiért nem akar esni a hó. Lehet, hogy egy tudományos kísérlet alanyaiként várjuk a telet, ám mivel ugyan nem vidáman, de mégis visszafogtuk a fogyasztást, elmaradhat a nagy tél. Lehet, hogy csupán kitolódnak az évszakok időhatárai, vagy egyszerűen csak változik, aminek változnia kell, vagy szokott.

olvass tovább