Mounaji Barbi

Az írás, mint kifejezőeszköz mindig is jelen volt az életemben. A szenvedélyemmé vált, és ennek köszönhetően a lehető legtöbbet szeretnék átadni ebből másoknak.





Köszönöm, hogy vagy nekem

Köszönöm, hogy vagy Nekem. Köszönöm, hogy harcoltál értem, akkor is, amikor én még csak saját magammal. Köszönöm, hogy engeded, hogy harcoljak érted akkor, amikor elhiszed, hogy senki sem szerethet.

olvass tovább

Nem könyörgöm többé érted

Már nem akarok futni a másik után. Pedig volt már,hogy megtettem, de minden ember életébe elérkezik egy pont, amikor kívülről meglátja önmagát és rádöbben, hogy minden, amit korábban gondoltam az érzésekről, egészen másképpen van.

olvass tovább

Vége

El akartam menni, esküszöm. Próbáltam elindulni, de a lábaimat mintha a földhöz ragasztották volna, ott ültem és nem bírtam mozdulni. Néztem ki az ablakon és nem láttam az utamat.

olvass tovább

Elveszítelek

Szavak és érzések között óriási a szakadék. Mondhatsz nekem bármit, ahogyan én is mondhatok bármit, ha nincs mögötte az érzés, akkor nem lesz több csupán, mint egy semmitmondó gondolat, melyeket betűkké formáltunk. Hol vannak az érzéseid?

olvass tovább