Kritikusan állunk önmagunkhoz. Sok emberrel találkoztam, akik hihetetlenül keményen dolgoznak önmagukon, de még mindig aggódnak, mert rengeteg hibát vélnek felfedezni önmagukban. Ezek az emberek mindig jobbak akarnak lenni. Amikor nem felelnek meg a saját elvárásaiknak, a hiány állapota eluralkodik a teljes életükön.

Tudom, hogy ez milyen érzés, mert én is mindig maximalista voltam önmagammal szemben. Az évek során azonban egyre jobban megértem, hogy a tökéletesség csak egy idealizált állapot és nem végcél. A tökéletesség hajszolása átok. Arra ösztönöz minket, hogy mindent megtegyünk másokért, hogy túlhajszoljuk magunkat, miközben paradox módon, a maximalizmusra való hajlam, lekorlátozza a teljességünket.

A kedvesség kiterjesztése önmagad felé

Terjeszd ki a kedvességet és a megértést önmagad felé azokban a helyzetekben, amikor éppen valami kudarc ér. Emlékezz rá, hogy te is csak ember vagy, nem baj, ha hibázol, tudd, hogy sokszor mások is megbotlanak, ezzel sem vagy egyedül.

Eltarthat egy ideig, hogy elérd ezt az öntudatosságot és önszeretetet, de érdemes rá időt, energiát szánni gyakorolni.

Idővel lassan én is észrevettem, hogy ha nem szeretem a saját hibáimat, ha nem tudom elfogadni őket, csak harcolok ellenük, akkor sokkal élésebben érzem a jelenlétüket és negatív hangulat, elégedetlenség töltött el. Valójában stagnáltam, megrekedtem. Amikor már utálat helyett elfogadással néztem rájuk, egyre kevésbé hibáztam. Nincs már rajtuk a figyelmem, de ha mégis eszembe jutnak, nem utálom magam értük, éppen ezért, nincs szükségem arra, hogy kivetítsem őket, mert szembe mertem nézni velük és elfogadtam, hogy vannak, mint mindenki másnak.

• boldogság elfogadás önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!