Így veszünk el egyedül. Mert a mai világban nehéz megtalálni a támaszokat. Megtalálni azt a befogadó nőt, aki a férfi hátországa lesz. Aki átalakítja saját érzékenységével a férfi feszültségét, akinek ölében a férfi megnyugszik és merhet önmaga lenni, és nem fog semmilyen elutasításba ütközni. Aki mellett a férfi elengedheti idegrendszerét és lehet szerető, apa, barát és társ. Aki megkapja az otthon melegét és a szív biztonságát a nőtől, miközben ő megadja a fizikális és anyagi biztonságot a nőnek. Valahogy így lenne kerek ez az egész. De sok helyen látom, hogy a férfi és a nő melléfognak, lesz még egy "gyerek" a többi mellé, akit igazgatni kell. Vagy marad a magány. Elválás, elégedetlenkedés.
Uraim, nincs egyszerű dolgunk itt a földön. Nemzetiségileg és globálisan meghatározott normák szerint kell éljünk, és úgy érzem, ebbe nem tartozik bele az egyensúly kérdése. Hogy balanszban legyen az, amit adok és kapok.
Elvárható lehetne egy olyan ideálisnak tartott kapcsolat, ahol a férfi és a nő a szerepeiknek megfelelően éljenek és egységet alkotva teremtsenek a világban. Ám sem a politika, sem a családi és globális helyzet nem ad lehetőséget erre. Minden közös pillanatért küzdenünk kell, ha talpon akarunk maradni. Ha nem sikerül egymásra találnunk, akkor pedig örök rettegésre kárhoztatjuk magunkat a magány fenyegetésében.
Legyünk tekintettel egymásra. Ne használjuk egymás ellen a klasszikus, belénk ivódott szerepeinket és ne próbáljuk játszmázással elrontani azt a kis együtt töltött időt.
Nőtársaim, tudom, hogy a felbolygatott világunkban a férfiak sokszor barbár módon durvák és kegyetlenek tudnak lenni. Érzéketlenek és némák. De ne próbáljuk meg a kétségbe esett egónkból összeeszkábált monológokkal kiváltani, hogy mi fut a férfi fejében. Nekünk, nőknek be kell fogadnunk, meghallgatnunk, igen, nekünk is kell türelem az urakhoz. Magunkról tudjuk jól, milyen komplikált esetek vagyunk, adjuk meg a figyelmet és a törődést a teremtés koronáinak. Ha mindent nem is tudunk megtenni szíveink uraiért, legalább adjuk meg nekik azt a szeretet, és befogadó figyelmet, amiben feloldódhat a görcsös szívük.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez