'A megbocsátás az egyetlen út a belső békéhez.' Idézetek
Kedvesnek lenni. Ez egy alapvető dolognak kellene, hogy legyen. A kedvesség ugyanis felszabadít és összekapcsol másokkal. Az élet néha kegyetlen, és sokszor nem azt kapjuk másoktól, amit remélünk. Ezért néha magunknak kell törekednünk a lezárásra és a megbocsátásra, a belső lelki békénk érdekében. Függetlenül attól, hogy a másik fél megadja-e nekünk ezt vagy sem.
A belső béke elérése érdekében meg kell tanulnunk, hogyan érezzük magunkat szabadnak. Nagyon fontos elsősorban az, hogy ne függjünk túlságosan másoktól, mert ha túlságosan függünk másoktól, a kelleténél sokkal több csalódással kell szembenéznünk idővel.
Életünk tele van kapcsolódásokkal. Ez az emberiség elválaszthatatlan része. Nagyon nagy szükségünk van arra, hogy kapcsolatba legyünk másokkal. De azt sosem fogjuk tudni kiszámítani, hogy ki, hogyan fog majd minket kezelni. Éppen ezért csak rajtunk múlik a saját határaink kijelölése. Azt sem tudjuk, hogy egy konfliktus mikor fogja megingatni emberi kapcsolatainkat, vagy találunk-e megoldást egyáltalán az adott problémára. Ami az élet és a kapcsolatok bizonytalanságát illeti, a Dalai Láma nagyszerű tanácsokat tud adni nekünk. A tibetiek szellemi és politikai vezetőjeként egész életében rendkívüli konfliktusokkal szembesült.
Népét 1959 -ben megszállta a kínai kommunista rezsim, és azóta szuverenitást gyakorolnak népe, valamint szellemi és kulturális gyakorlatai felett. Az invázió könyörtelen volt - és Alekszandr Szolzsenyicin még azt is leírta, hogy Kína Tibet feletti uralma „brutálisabb és embertelenebb, mint a világ bármely más kommunista rendszere”. A kommunista rezsim szisztematikusan felszámolta Tibet legértékesebb kolostorait, és megsemmisítette a legszentebb szövegeket és történelmi dokumentumokat is.
Bár az idők sötétek voltak, a Dalai Láma megőrizte pozitív kilátásait a világra, és kiegyensúlyozott kapcsolatot ápolt Kínával - még azután is, hogy kénytelen volt elmenekülni Tibetből. A nyolcvanas években Nobel -békedíjat is kapott.
A dalai láma népének szolgálatában élte az életét, mindent megtett annak érdekében, hogy békés kapcsolatokat ápoljon a kínaiakkal és visszaszerezze Tibet szuverenitását. A szilárd megoldás azonban még nem mutatkozott meg. Ennek ellenére azt tanítja, hogy bárhogyan is bánjanak velünk, nekünk mindig kedvesnek kell lennünk. A dalai láma továbbra is családnak tekinti a kínaiakat, és habozás nélkül rendszeresen megbocsát nekik.
A kedvesség a megbocsátás legfontosabb része, és a Dalai Láma azt mondja, hogy megbocsátunk, mert el akarjuk engedni a bennünk lévő haragot. Nyugodtnak és összeszedettnek kell maradnunk a kétségbeesés idején.
A megbocsátás bölcsessége című könyvében a következőket írta:
„Amint felébredek… első gondolataim: Buddha és az együttérzés tanítása, az egymásrautaltság tanítása.”
Lehetséges lenne, hogy mindannyian elérjük ezt a békés állapotot? Függetlenül attól, hogy hogyan bánnak velünk? Nem volna igazán felszabadító, ha gondolataink arról szólnának, hogy a gyűlölet helyett a szeretetet akarjuk megtartani?
Nem szabad elhagynunk, hogy az elménkre, az érzéseinkre sötétség boruljon, csak azért, mert valami nem úgy történt, ahogy azt reméltük.
Az egyetlen út a belső és külső békéhez a megbocsátás gyakorlása. Végül is mindannyian inkább együttérző világban élnénk, mint haraggal és bosszúval megtöltve.
„Ha rossz érzéseim támadnak azokkal szemben, akik szenvedésre késztetnek, az csak a saját lelki békémet fogja tönkretenni. De ha megbocsátok, az elmém megnyugszik ” - mondja a Dalai Láma.
Ez az egyetlen út az emberiség számára. Az egyetemes szeretet felkarolásához először meg kell tanulnunk megbocsátani. Ez az egyetlen út az igazi béke felé.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez