Mindannyian csaltunk már, és minket is csaltak meg. Egy bizonyos kor felett nem vitatható, hogy az ember törvényszerűen hűtlenség kiváltója vagy pedig elszenvedője lesz, akár gondolati síkon, akár tettekkel. Ez a téma mindenkit foglalkoztat, nemre és korra való tekintet nélkül, és éppen ezért rengeteg vitás pont adódik egy csalfasági eszmecserén. Pszichológusok szerint 7 általános tévhit kering a félrelépésről, amelyeket jobb tisztázni.

1. A férfiak nagyobb arányban lépnek félre, mint a nők.

A statisztikák szerint az emancipációt követően kiegyenlítődött a ”verseny” nők és férfiak közt, annyi különbséggel, hogy a nők állítólag furfangosabb módon lépnek félre, ezért sok esetben sosem derül fény az igazságra. Az ügyesebb manőverezés annak is köszönhető, hogy a nők kevésbé szeretnék veszélyeztetni az otthon biztonságát, mint férfitársaik.

2. Csak a testi kontaktus számít megcsalásnak.

A megcsalásról való beszélgetések sarkalatos pontja a testi-lelki félrelépés közti különbségtétel. Sokak úgy vélik, hogy csak és kizárólag a szexuális félrelépés tekinthető megcsalásnak, míg mások az érzelmi hűtlenségtől tartanak igazán. Ami nem vitatott, az a kettő együttese. Pszichológusok tapasztalata szerint az a kapcsolat, amelyikbe hosszútávon gondolati-érzelmi síkon férkőzik be egy harmadik fél, fenntartható, de meg nem menthető.

3. A legtöbben szexért lépnek félre

Totális tévhit. Az alkalmi görbe estékből eredő megcsalások száma jóval alulmarad a lelki hiányérzetből eredő félrelépések mennyiségével szemben. Sokáig úgy tartották, hogy a nők érzelmi okokból ”ismerkednek” férfiak pedig vadászösztönüktől vezérelve, friss húsért kacsintanak félre. Újabb kutatások azonban azt igazolják, hogy a férfiak többsége is inkább szeretetért és megbecsülésért vágyik egy másik nő társaságára.

4. Ha megcsal, nem szeret

A megcsalásos esetek nagy részében a vétkes fél szereti a társát, semmi pénzért nem hagyná el, és csupán egy hirtelen jött fellángolásnak köszönhetően lép félre. Ezt követően hatalmas bűntudattal küzd és a titkolózás teljesen felemészti. Állítólag sok esetben a csalót lelkiismerete megbánásra inti, és jobban megbecsüli állandó párját, mint azelőtt. Kérdés, hogy ez az állapot mennyi ideig tartható fenn.

5. Kutyából nem lesz szalonna

A notórius hűtlenkedőktől eltekintve nincsen szoros összefüggés aközött, hogy valaki a múltban lépett-e már félre, vagy pedig még sohasem tette. Egyikőjük sem fog nagyobb eséllyel harmadik után nézni, amennyiben az új szerelemben megtalálja azt, amit ez idáig keresett. Így ha a párod töredelmesen bevallja, hogy volt kapcsolataiban nem mindig volt hűséges, ne ásd el rögtön, adj esélyt az újrakezdésre!

6. A félrelépés kapcsolatot ment

Kevés esetben. Nagyon ritka, hogy a csalfa fél olyannyira meg tudja bocsátani magának tettét, hogy helyre tudja billenteni sérülékeny, kihűlő félben lévő kapcsolatát. Ehhez kellő önzés és pofátlanság szükségeltetik, ami az érző emberek többségében nincs meg. Egy érzelmileg sivár kapcsolaton a megcsalás helyett csak a nyílt és őszinte beszélgetés segíthet; és az ellaposodott szexuális élet felpezsdítéséhez sem szerencsés egy másik személy segítségét kérnünk, a párunk beleegyezése nélkül pláne nem.

7. Ha nem tudja, nem fáj

A hűtlenek többsége nem szeretné kockára tenni a már gondosan felépített, stabil kapcsolatát, ezért úgy dönt, hogy jobb, ha nem avatja be ”házastársát”. Egyedül cipeli a terhet egy életen át, amely komoly belső feszültséget eredményez, és ráadásul mindig ott lebeg majd a szeme előtt a lebukás veszélye. Így egy megcsalás közvetlenül vagy közvetve mindig kihat a megcsalt félre. Ezért ha még maradt benned egy aprócska kis tisztelet a pároddal szemben, célszerű színt vallanod, vagy pedig békében elengedned.

• férfiak hűtlenség megcsalás nők pszichológia

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!