A párkapcsolati egyensúly nem az 50-50%-nál kezdődik

Már gyerekkorunktól kezdve látunk mintákat arra, hogyan élnek a szüleink, nagyszüleink. Ezekből a mintákból felnőttkorunkra igyekszünk kiválogatni, mi az, amit mi szeretnénk alkalmazni a párkapcsolatunkban, és persze fogadalmakat teszünk, mi az amit „tuti biztos „sosem fogunk úgy csinálni, ahogy a felmenőink.

Aztán, felnőttként minél több emberrel találkozunk, annál több elvrendszert, gondolkodásmódot ismerünk meg arról, hogyan is vélekednek mások az egészséges egyensúlyról ha társas kapcsolatokról van szó. Leszűrjük a következtetéseket, magunkban még véleményt is formálunk egyes kapcsolatokról, hasonlítgatjuk a gyerekkorból hozott mintákkal, és ezek összességéből felállítjuk azokat az elveket, amelyeket mi szeretnénk majd alkalmazni a saját párkapcsolatunkban.

Aztán megismerünk valakit, aki szintén hozza a saját összerakott kis szabályrendszerét, melyet finom részletekkel dolgozott ki a kapott mintáiból, és máris felmerül az első kérdés: Hogyan gyúrjuk össze az elveinket úgy, hogy egyikőnk elképzelése se sérüljön? Kinek a mintái érvényesüljenek a mindennapi teendőkben? Hogyan osszuk fel a szerepeket? – na és ugye az örök: Ki vigye le a szemetet? – kérdés.

A párkapcsolati egyensúly nem az 50-50%-nál kezdődik - ÉLETÉRZÉS - Mindent egymásért - egyensúly, párkapcsolat,

Kimondani azt, hogy : Szeretlek!- könnyű. Ami utána jön – na az már rázósabb..”

Véleményem szerint, nincs kőbe vésett, jó válasz, ha párkapcsolati egyensúlyról van szó.

Ha szeretünk valakit, akkor nem fogunk listát vezetni arról, hányszor mosogatott el, és sosem összesítjük nap végén, hogy mindketten beletettük-e az adott napba az 50-50% -unkat. Nem fogjuk csak azért otthagyni a szemetes zsákot az előszobában, mert azt láttuk gyerekként, hogy ez amolyan férfi munka, és biztos vagyok benne, hogy a párunk sem fogja otthagyni a mosatlant, ha nálunk nem a „régimódi” szabályrendszer vált be a mindennapokban. Hiszen manapság már férfi-nő egyaránt betölti a családfenntartó szerepét is, így valahol, az egyenjogúság szárnyra kelésével a nagyszüleink jól kialakított rendszere is átíródott.

Minden párnak megvannak a saját szabályai!”

A párkapcsolati egyensúly nem azt jelenti, hogy mindig, egyenlően kell beletennünk az energiánkat, figyelmünket, szeretetünket a kapcsolatba.

Egy párkapcsolat akkor lesz egyensúlyban, ha a benne élő felek kiegyensúlyozottak.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Dibáczi Dóra

Az életemben mindigis központi szerepet töltött be az írás. Gyerekkoromtól kezdve amolyan gyógyírként használtam. Egy menedéknek. Ami mögé elbújhatok, közben pedig mégis ki adhatom magamból ami a lelkemet nyomja. Egy idő után aztán a környezetem hívta fel rá a figyelmem, hogy ez az érzék több annál, minthogy magamnak írjak egy füzetbe, ès talán segíthetnék a történeteimmel, gondolataimmal másoknak is. Mivel az írás mellett az empátia és a segítőkészség az, ami számomra mèg rendkívül fontos, így már csak egy nagy adag bàtorság kellett, hogy ràlépjek egy olyan útra, amire mindig is vágytam.. Írjak. Ne csak magamnak, Nektek is. Van mèg mit tanulnom, ès nèha mèg meztelennek érzem magam egy - egy mélyebb gondolat megfogalmazása után, de ha a soraim már csak egy embernek is segítenek, jókor - jó időben, akkor elmondhatom: cèlba értem!