A siker és a boldogság nem mindig jár együtt
A sikert és a boldogságot általában együtt emlegeti az ember, mint valamiféle ok-okozati összefüggésben lévő dolgot. Ez azonban nem ennyire egyértelmű, és az esetek jelentős részében nem is jön létre a boldogság a megélt, elért sikerek, eredmények után.
Egy régi barátommal beszélgettünk egy közös ismerősről, aki rendkívüli gazdagsága ellenére szemmel láthatóan boldogtalan.
– Ez az egész valahogy úgy van, kezd bele a barátom, hogy az ember fiatalon úgy gondolja, akkor érzi majd elég jónak magát, ha eléri és fel tudja mutatni azokat a sikereket, amelyekről úgy véli, hogy egyben a lelki békét is elhozzák számára. De ez a legtöbbször nincs így. A lelki béke nem siker vagy pénz kérdése. Nem vásárolható meg, és nem érhető el külső sikerek által. Az embernek belül kell rendeznie magával a dolgokat, első sorban azt, hogy mit gondol magáról minden körülmények között. Mert ha belül azt érzed, hogy nem vagy elég jó, a belső hang ugyanezt fogja a füledbe súgni akkor is, ha komoly sikereket értél el.
Ha pedig az ember azt érzi, hogy ha a sikertől, az elismeréstől sem lett jobb érzése belül, akkor reménytelenné válik a dolog, mert akkor semmi sem segít. Sokan ilyenkor betegednek le, mert a rossz érzések, a félelmek, a frusztráció kezelhetetlenné válik számukra, és ez komoly testi tüneteket okoz.
– A lelki világunkban rendben lenni, jó gondolatokat, és jó érzéseket látni ha magunkba tekintünk, éppolyan komoly munka, mint a fizikai világban, a pénz világában eredményeket elérni – mondom.
– Az önbecsülés, az önbizalom nem vehető meg - folytatom. Vagy olyan családba születik az ember, ahonnét tele önbizalommal lép az élet színpadára – ez sajnos a legritkább esetben fordul elő – vagy felnőttként hosszú évek munkájával éri el. Ez sem lehetetlen, és a magam példáját látva mondhatom, hogy izgalmas utazás is lehet, ha az ember a saját érdekében képes lehetőségként tekinteni a tanulságokra, és nem rettenetes, soha véget nem érő szenvedésre. Ha már úgyis muszáj végigcsinálni - mert a mérleg egyik serpenyőjében a kisebbségi komplexus, és más kellemetlenségek csücsülnek, a másikban a megváltást jelentő önbecsülés – akkor érdemes állhatatosan hozzálátni a feladatnak. Aztán csak annyit kell tenni, hogy folyamatosan a célon tartjuk a szemünket, és egy pillanatra sem figyelünk másra. Garantáltan célba ér mindenki, aki elkötelezi magát a dolog mellett.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez