Szerb Antal regénye olyan tökéletesen írja le, hogy hogyan lehet a nosztalgikus emlékeinkbe merülve egy életen át sóvárogni letűnt fiatalságunk és boldogságunk után, hogy egyszerre szakad bele a szívünk, és tölt fel energiával a főhős, Mihály története, miközben az útját, céljait, és élete értelmét keresi.

"Az ember mániákusan, veszendően, a pokol és a halál határán vágyódik valaki után; keresi, kergeti, hiába, és az élete elsorvad a nosztalgiában."

"- Semmi baja - mondta az orvos -, csak valami rettenetes kimerültség. Mit csinált maga, hogy ennyire elfáradt? 
- Én? (...) Semmit. Éltem."

"Téged azért szeretlek, mert hozzám tartozol, őt azért, mert nem tartozott hozzám - az, hogy téged szeretlek, önbizalmat és erőt ad, az, hogy őt szerettem, megalázott és megsemmisített."

"Az egyetemet végeredményben én is csak úgy tekintettem, mint néhány évi haladékot. Időt nyerni, mielőtt felnőtt leszek."

"A szerelem mindvégig megőriz egy pillanatot, azt a pillanatot, amikor született."

"Pénz mindig kell hogy legyen, és ha az ember nem törődik vele, akkor van is mindig. Hogy mennyi és meddig és honnan, az egészen lényegtelen. Aminthogy minden lényegtelen, ami a pénzzel összefügg. Pénzért semmit sem kaphatsz, ami fontos, és amit pénzért kaphatsz, az esetleg életszükséglet, de nem fontos."

• idézetek könyv nosztalgia szerb antal utas és holdvilág

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!