A zsigereid megérzik a jövőt

Egész életemben tapasztaltam ennek az igazságát. Hogy mindent tökéletesen érzünk. Pontos jelző rendszer van belénk építve. Lényegében mindig megkapjuk az útmutatást arra nézve merre kéne mennünk, mit kéne tennünk, hol kéne maradnunk, honnan elmennünk, hol és ki mellett lenne a helyünk.

Talán életünk egyik legnagyobb tanítása nem is a mások iránt érzett bizalom, hanem az önmagunkba vetett hit. Bízni a belső irányjelzőkben. De ezt a legritkább esetben tudjuk megtenni, olyan szinten elvakít minket a mindent túlvariálás, a félelmeink és a kétség. Őszintén azt gondolom, hogy nincs értelme spiritualitásról, fejlettségről és mások szeretetéről beszélni addig míg önmagunkkal is ìgy bánunk. Amíg súlyos függönyök rejtik el a zsigeri igazságokat bennünk, hiába kiabál a jobb jövő, a boldogabb élet, az igazi társ lehetősége.

Zsigereink hiába mutatják az utat ha minden erőnkkel elhessegetjük a hangját. Talán a legfájdalmasabb mondat amit rendszeresen hallok az emberektől : Éreztem mit kellett volna tennem, de nem mertem és ennyi év után pontosan tudom, hogy elcsesztem. Elszalasztottam a boldogságot, a jó életet, a szerelmet, az egészséget stb. És ezzel mások sorsát is nehezebb irányba tereltem. A saját önzésem miatt.

A zsigereid megérzik a jövőt - - - lélekhangok, megérzés,

Ilyenkor mindig összeszorul a szívem és arra gondolok, hogy jöhetünk itt a nagy spiri igazsággal, hogy: Mindig minden úgy lesz ahogy lennie kell! Összeszorul a szívem és érzem mennyire önös dolog ez, mennyire gyáva és mennyire nincs köze Istenhez, a szeretethez, az Univerzumhoz...vagy nevezzük bárhogy. Nem tudom mikor lettünk ennyire felelőtlenek, hogy van képünk Istenre, Univerzumra, Sorsra fogni a saját döntésképtelenségünket? Nem tudom mikor felejtettük el, hogy Isten, Univerzum vagy akármi (nevezze mindenki hite szerint!) pontosan az a zsigeri jelzőrendszer mi mindig pontosan megmutatja a boldogság felé vezető irányt. Azért nem érdemes itt nagy technikákról, módszerekről, megvilágosodásról vagy tudatosságról beszélni, mert tök mindegy mit csinálsz ha ezeket még mindig arra használod, hogy elrejtsd a belső igazságot mi a te legpontosabb útjelződ a jövőd felé.

A zsigereid megérzik a jövőt."

Megérzik a helyed a Világban. Megérzi a szerelmet. Megérzi az utat. Nem ezek illúzióit, hanem az igazit! Évek múlva ha találkozunk boldog lennék ha nem a fájdalmat kéne látnom a szemedben, mert túl későn már de rájöttél, hogy elcseszted. Boldog lennék ha nem kéne megbánnunk a döntéseinket, mert meghallottuk zsigereink énekét. Mert értünk dalol.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.