Nem értem az embereket. Hallom amit mondanak, látom amit cselekednek, de a szándékukat rendre félreértelmezem. Túlsúlyos állapotban hever a lelkem. Magába szívta a koszt, amelyet a hömpölygő szóáradat hozott magával. Kételkedem a józan ész hatalmában, az érzésektől mentes játszmákban.

Zűrzavar feszíti a mellkasom, és már nem is küzdök, hagyom, hogy a testem elernyedjen, és átkaroljon a fekete tér.

A szavak tényleg csak szavak? Ha beszélsz, azt is tudod, hogy azok a szavak amelyek elhagyják az ajkaidat, azoknak jelentésük van. Vágyakat ébresztenek fel, emlékeket idéznek, bántanak, és reményekkel oltanak be. Ha a szó jelentését semmibe veszed, hazuggá válsz a szó legigazabb értelmében. A szavaknak hatalma van, nagyobb, mint hinnéd. A szenvedések kegyetlen módja, amikor a szót tőrként szúrják a szívbe. Ékes eszköz, igazán líraivá teszi a fájdalmat, ami az ismeretlen mélységig hatol. Az a seb soha nem gyógyul be, belevésődik az élő test minden sejtjébe, és beeszi magát az élet legszebb rejtelmeibe is.

És a ki nem mondott szavak? Szétfeszítenek. Szerettem volna elmondani dolgokat, amelyeket végül magamban tartottam, mert nem volt bennem elég erő, hogy feltárjam a bennem zajló vívódást. Ezek most szétforgácsolják a belső világom nyugalmát. Ha elmondtam volna amit érzek, másként alakult volna az élet? Annyira akarom, hogy tudja a világ, én nem tudok így élni! S csak szaladnék, hogy megtaláljam az életet, azt a fajtát, amiben nincsenek kegyetlen játszmák, ahol a szavak mögött nem kell több értelmet keresni. Ahol számít az ember, ahol számítok én is.

Szeretet. Ez a szó még ismerős? A szótárban ott van. Fel tudod idézni az érzést, amit jelent?

• hazugság igazság lélekhangok szavak

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!