Az a kapcsolat a jó, amiben szeretni tudod önmagad

Minden emberi kapcsolat, így a párkapcsolat is reláció, együtt létezés, együtt rezgés, ahol hatással vagyunk egymásra. Együtt vagy belezuhanunk a pogány életérzésbe, amit mi szerelemként értelmezünk, és össze-vissza zúzzuk magunkat, vagy együtt, emelkedünk fejlődünk, szerelembe emelkedünk. Finom csápjainkkal vagy lehúzzuk, vagy emeljük egymást.

Eleinte nincs szemünk az igazsághoz, túlságosan leköt a tetszetős külső, gyönyörködünk, fürdünk az érzésben, a hormonjaink is tombolnak, nem győzünk betelni egymással.

Aztán, ahogyan lekopik a máz, mint egy röntgenfelvétel, úgy válik láthatóvá a lélek, ami elrettent. A körítés tetszetős, fényes, és szabályos, ám belül üres, ízetlen és keserű. Kötődni egymáshoz veszélyes, mert hosszú távú lelki egészségromlást okoz, sőt örök hiányérzethez, tartós társas magányba sodor. Így mérgezzük egymást. Csak akkor lehet harmonikus a táncunk, ha egységben vagyunk, ha képesek vagyunk ráhangolódni egymás mozdulataira. Lehet, hogy külön-külön remek emberek vagyunk. De együtt, valahogy nem megy, rezgéseink nincsenek jó ütemben, kihozzuk egymásból a legrosszabbat, a szörnyet.

Az a kapcsolat a jó, amiben szeretni tudod önmagad - - - párkapcsolat, párkapcsolati harmónia,

Amire persze nincs valódi mentség, hiszen a szélsőséges mértékű harag, kontroll nélküli düh, tettlegesség valóban komoly indulatkezelési terápiát igényel, és nem férhet bele, nem megengedett két egymást állítólag szerető, egymáshoz ragaszkodó ember kommunikációjában. Így történnek a Nagy Találkozások, amikor egymás közelében biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot élünk meg: otthon vagyunk. Biztosan tudjuk, hogy együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, mert a mi kettősünk építi és emeli egymást. És így történnek a nagy zuhanások is, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, és a tükörbe nézve már egyáltalán nem látjuk egykori önmagunkat.

A szerelem nem csak azt jelöli, amit érzel a másik iránt. Hanem azt is, hogy te magad, hogyan vélekedsz magadról, és hogyan értékeled magad a társad tükrében. Ha bizonytalan, bátortalan és görcsös vagy, netán cefetül érzed magad, folyton veszekszel, kritizálsz, bizonyítasz, megsértődsz, szomorkodsz, csalódsz, sírsz, függsz, megfelelsz, várakozol, érzelmi bizonytalanságban létezel, akkor nem ő a megfelelő ember. Az a kapcsolat a jó, amiben szeretni tudod önmagad. A szeretet pedig nem kínoz, és nem lel benne örömet, nem rettent, nem kontrollál, nem sorvaszt, hanem táplál, és bátorít.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.