Az önazonosság szexi – Mazda CX-60 3.3 Skyactive D Homura

Az önazonos szó azt jelenti, hogy valaki vagy ebben az esetben valami, a saját belső késztetései, személyisége, véleménye alapján csinál valamit, függetlenül mások véleményétől. A Mazda ebből a szempontból nagyot lépett előre a szememben. Nem a vak ideológiának, hanem a racionalitásnak fejlesztett. A vadonatúj CX-60 pedig ezzel a motorral ennek a fogalomnak a megtestesítője.

Nem először jár nálunk a CX-60, hiszen a megjelenését követően a kezdetben kizárólag plug-in hybrid meghajtással elérhető modellt már lehetőségünk volt kipróbálni. Aki erre kíváncsi, az itt olvashatja ezt a tesztet.
Amikor nagy boldogan a hathengeres dízel CX-60 volánja mögé ülhettem, az első szó, ami eszembe jutott, az önazonosság volt. Mégpedig azért, mert az volt az érzésem a PHEV-vel kapcsolatban, hogy nem ez az igazi motor, ami ebbe az autóba illik. Nem tudtam megfogalmazni még magamnak sem pontosan, hogy miért van ez, de valahogyan az motoszkált a fejemben, hogy a Mazda mérnökei, mint egy kötelező gyakorlatot, letudták a konnektoros hybrid hajtást, hogy örüljenek a zöldek, de nem ez volt az, amivel megálmodták ezt az impozáns járművet. Emlékszem rá hasonlót éreztem az MX-30 esetében is, amely szintén egy baromi jó formájú és kiváló autó (a korábbi teszt itt olvasható), de valahogyan a motorháztető alá pillantva adta magát, hogy nem tisztán elektromosnak szánták eredetileg, csak a külső nyomás nagyobb volt, így végül az lett belőle.

Félre ne értse bárki, a PHEV változattal nincsen semmi baj, ha pedig figyelembe vesszük, hogy az első ilyen meghajtás a Mazda történetében, akkor még azt is lehet rá mondani, hogy ok. De azért mégis, na…a Mazda egy karakán cég és a PHEV, független attól, hogy megvan a maga helye és szerepe, egy túl hype-olt megoldás. Korunk egyik kommunikációs zsákutcája, (a papírszívószál, fa eldobható evőeszköz és a palackról leszedhetetlen kupak mellett) amiért elhisszük, hogy ettől menekül meg a Föld (vagy az emberiség, vagy mind a kettő egyszerre) a végső pusztulástól.
Így szerintem a Mazda is elkészítette a PHEV-t, de nem éreztem benne azt, hogy szívből jött. Zöld rendszám, pipa. Greenwashing pipa. Szóval el lehetett kezdeni Mazdára jellemző, valós Mazda értékeket képviselő motort gyártani.

És így született meg a 3,3 literes lökettérfogattal rendelkező, 254 lóerős, 550 Nm nyomatékkal rendelkező soros hathengeres elrendezésben kialakított erőforrás. Ez a motor pedig telitalálat. Van benne egyébként egy mild-hybrid rendszer, de ez szinte csak az indításoknál, újraindításoknál vehető észre, hiszen simább, észrevétlen elindulást tesz lehetővé.

A CX-60 erős, gyors és rendkívül gazdaságos. Ez számokban azt jelenti, hogy 7,4 másodperc alatt képes 0-ról százra gyorsítani, de a meglehetősen nagy nyomaték miatt a 80-120 közötti gyorsulás is szempillantás alatt történik. Utóbbi pedig lényegesen életszerűbb és fontosabb szempont, hiszen egyszer-kétszer gyorsulhatunk a piros lámpától a következő kereszteződéig, de ha elmúltunk 20 évesek, ez egyre ritkábban fog előfordulni. Ellenben autópályán, előzéskor a másik adat lényegesen fontosabb. Na mindegy, erre nincsen pontos adatom, de kellemesen megy a felsőbb szegmensben is.

Mindemellett nem az, hogy jól fogyaszt, hanem szinte egyáltalán nem fogyaszt. Autóúton 4,6-4,8, autópályán 5,3-5,6 literes fogyasztással közlekedtünk vele és városban sem érte el a 7 litert. Ez pedig zseniális.
Azt kell mondjam, hogy az érzést lehetne tovább fokozni, ha kicsikét jobb váltó kerül a meghajtási rendszerbe. A presztízs kategóriában használt 8 sebességes ZF váltók szerintem lényegesen finomabban működnek. Ha hibákat akarunk még találni az autóban, akkor a futóművet emelném ki, de ezt is csak azért, mert a magyar utak sajnos nem elég simák ahhoz, hogy egy ennyire feszesre hangolt futóművel jól működjenek együtt. Kátyúknál, fekvőrendőröknél túlságosan nagyot dob a karosszérián. Ez utóbbi pedig annyira nem szerencsés, ha figyelembe vesszük, hogy egy négy kerék meghajtásos terepjáróban ülünk. Tehát alapvetően arra lett tervezve, hogy bátran elhagyhatjuk vele az aszfaltcsíkot. De igen, tudom, a felhasználók 99%-a soha nem fogja ezt megtenni. Túlságosan szép a fényezés a karosszéria, hogy kockáztassunk egy apró sérülést is.

A CX-60 egyébként meglehetősen robosztus autó. Azt is mondhatnám, hogy vizuálisan még nagyobb is, mint a valós méretei. 4745mm hosszú, 1890mm széles és 1681mm magas. A meredek, szinte függőleges orrkiképzése és a fényszórói, amelyek teljesen az autó jobb ész bal szélére lettek elhelyezve, továbbá a magas övvonala még nagyobbnak mutatják. Formajegyei jellegzetesen Mazdásak. Letagadhatatlan a rokonsága a többi modellel.

A beltér letisztult, minimalista stílusban kialakított. A Mazda nem áll be a sorba és nem digitalizál erőszakosan. Van mindennek gombja, aminek kell, de egyáltalán nincsen az az érzésünk, hogy túl lenne tömve. Gyorsan, és könnyen megszokható a kezelése. Ez igaz a menürendszerre is, amely Mazdára jellemző módon, kizárólag a középkonzolon elhelyezett tárcsával lehetséges. Ez talán az egyetlen pont, amit meg kell szokni, hiszen például jómagam ösztönből érintőképernyőként akarom használni a méretesre duzzadt középső kijelzőket. Mazdáéknál ez nem lehetséges.

A belső anyagok, az összeszerelés tökéletes, szépek és jó minőségű a bőrözés. Azt gondolom, hogy ezen a ponton a Mazda elérte a presztízs autók színvonalát. Nincsen lemaradva egy Volvohoz vagy akár egy BMW-hez képest. Más természetesen, a márkára jellemző hangulattal, kialakítással, de ez nem vesz le a minőségérzetből semmit, sőt, inkább számomra hozzáad.
A helykínálattal sincs probléma, elől és hátul is tökéletes a fej- és lábtér. Van benne némi „csalás, mert az ülőlap némiképpen lehetne hosszabb, ezzel pedig egészen biztosan helyet takarítottak meg. De ez szerencsére sokat nem vesz el a kényelemből.

Összeségében tehát nagyon jó volt ezzel a meghajtással közlekedni a CX-60 esetében. A Mazda hozzáállása rendkívül szimpatikus, hiszen a hosszú utazásokra egy ilyen motor, ilyen fogyasztással és a 137g/km CO2 kibocsájtással egyáltalán nem a környezet ellen, hanem sokkal inkább mellett van (ha autózás esetében szabad egyáltalán ilyet mondani). A CX-60 3,3 dízel pedig a Mazda génekkel önazonos kivitel, amelyet lehet szeretni és ahogyan a címben írtam, aki/ami így működik, az számomra szexi.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.