Az önszeretet ereje

Egy átlagos napomra emberek milliói lehetnek irigyek. Fiatal vagyok, független, és gyakorlatilag felébredéstől az elalvásig én döntöm el, hogy mihez van kedvem. Nincs alkalmazkodás, nincs kiszolgálás, nem hozok áldozatokat, nincsenek dilemmák, stresszes határidők, elfelejtett tennivalók. Béke és eszméletlen harmónia van.

Egyedülállóként könnyebb, ez nem vitás. Nem kell a munkahelyeden azon törni a fejed, hogy mit vegyél majd a boltban, amit este megfőzhetsz. Hogyan teljesítsd a napi edzést, ha közben mosnod kell, készülnöd a vendégekre, és segítened az anyósodnak úgy, hogy előző nap 3 órát aludtál. Mindeközben persze a főnököd melletted állva várja a már lejárt határidejű feladatod megoldását. Itt egy folyamatosan hozzád kapcsolódó gyermekről még szó sem esett.

Sok embernek meg sem adatik az az időszak, amikor van ideje és energiája egy picit befelé fordulni. Amikor megvizsgálhatja a múltját és a jelenét, s így legózhat magának egy ideális, önmaga számára elfogadható és kedves jövőképet. Ilyenkor van időnk megrágcsálni azokat a falatokat, amiket annak idején kénytelenek voltunk egyben lenyelni, és megízlelhetjük azokat, amelyeket nem volt lehetőségünk kiélvezni.

Beteríthetjük minden négyzetméterünket a jelen kincseinek testápolójával. Finoman végigsimogathatjuk a bőrünket, bemasszírozhatjuk az illatos kencét. Beszippanthatjuk az erdei levegőt, megtisztítva a szmogos, füstös tüdőt. Leülhetünk egy csendes helyre, ahol több mély lélegzetvétellel felcserélhetjük a testünket és elménket megnehezítő gondolatokat az üres tisztasággal.

Az önszeretet ereje - - - önismeret, önszeretet,

Eleinte elkap minket a szabadság extázisa, és ebben az eufóriában lebegünk néhány hétig, hónapig. Megtölt minket élettel, és folyamatosan képesek leszünk a befogadásra, ingergyűjtésre. Természetesen ez is megszokottá válhat, ahogy minden más. Ott veszíthet az erejéből ez a heves lavinasorozat, s egy új fejezet kezdődhet. Egy teljesen tiszta lap.

Ha az ember elkezdi magát szeretni, akkor addig számára nem ismert, furcsa jelenségek történnek vele. Elsőre talán ijesztőek is, hiszen még nem találkozott velük, nem tudja, mihez kezdjen ezekkel az érzésekkel, főleg úgy, hogy egyedül kell szembenéznie velük. De pont ettől lesz csodálatos az út.

Szépen lassan elkezd minden értelmet nyerni, ami pedig nem, annak adunk több időt, mert tudjuk, hogy ott még nem forrt ki valami. Bízunk az élet körforgásában és magunkban annyira, hogy tudjuk: minden okkal történik, és mindennek megvan a maga ideje.

Ez a bizonyosság, magabiztosság meggyógyítja a sérült emberi lelket és testet. Lényünknek szüksége van a biztonságra, bázisokra. Ha ezeket nem kapjuk meg, akkor megbetegszünk, gyengülünk. A legjobb pedig magunktól megkapni. Ha képesek vagyunk kiépíteni magunk iránt egy ősbizalmat, akkor bármilyen helyzetben helyt fogunk állni.

Apránként értelmet nyer minden sérülés, tapasztalás. Egyre többször fog felfelé görbülni a szánk, egyre többször simogatjuk meg magunkat és a másikat. Egyre több emberrel szeretnénk majd beszélgetni. Egyre többször mondunk nemet a saját magunk javára, és egyre nagyobb célokat fogunk kitűzni.

Egyre több este mondjuk azt magunknak lefekvés előtt: elégedett vagyok azzal, amit ma csináltam. Elégedett vagyok magammal. Szeretem magamat és az életemet.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.