Csak akkor tudod abbahagyni, amikor már szinte fáj - A túlevés mint étkezési zavar

Manapság nem kell sokáig kutakodnunk, hogy olyanra bukkanjunk, akinek van valami problémája az evéssel: túl kevés, túl sok, visszajön, utálja, imádja, csak az egészségeset hajlandó megenni stb. Ez nem olyan dolog, amiről szívesen beszélünk, de nem véletlenül sokszor ismételt mondat, hogy az első lépések a gyógyulás felé a felismerés és a probléma kimondása.

Egy-egy nehéz nap után, amikor sok minden összejön, ösztönös mélységből tör elő a lelkünk bugyraiból a vágy, hogy valami finomsággal engeszteljük ki magunkat. Azt mondják, hogy ez már önmagában egy rendellenes evési szokás, mert érzelemhez kötjük a táplálékfelvételt, ettől tesszük függővé, mikor és mit eszünk.
Aki valamilyen formában találkozott már evési zavarral, azon belül is a túlevéssel, annak nagyjából könnyű hamar átlátni, hogy nem gyenge akaraterőről vagy egy terhességgel együtt járó falási rohamról beszélünk, amikor valaki viszonylag rövid idő alatt rengeteg kalóriát képes magába tuszkolni, számos fajta élelmiszerből.

Egyszerűen mindegy ilyenkor, hogy mit veszel magadhoz. Sósat, zsírosat, cukrosat, lényegtelen, csak legyen irdatlan mennyiség. Nem tudsz neki véget vetni, csak tömöd és tömöd. Minden rágás egy újabb rágás iránti vágyat generál, mintegy hergelve magadat az evésre.

Csak akkor tudod abbahagyni, amikor már szinte fáj - A túlevés mint étkezési zavar - - - étkezési zavar, psziché, túlevés, túlevés lelki okai,

Hogy mi az oka mindennek? A hirtelen veszteségen át a kontrollmánián vagy a folyamatos sikertelen diétázásokon keresztül egészen az önbecsülés hiányáig bármilyen alapproblémából fakadhat, de általában több tényezőből tevődik össze a betegség. Ha valaki például kényszeresen akarja minden területét kontrollálni az életének, akkor a lelke egyszer csak ki fog törni, és erre tökéletes alkalom az, amikor elveszíti az önuralmát az evés felett, mert olyankor nincs szabályozás. Lukács Liza Az éhes lélek gyógyítása című könyvében úgy definiálja a túlevéses zavart (más néven falászavar vagy kényszeres evés), hogy ha a személy jellemzően többet és mást eszik, mint amire biológiailag szüksége van, illetve, ha más igényeit szükségleteit elégíti ki az ételekkel (például jutalomként, vigaszként, érzelemkifejezésre használja).

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szabó Alexandra

Felnőttként megőrizni a gyermekkorunk kíváncsiságát és merészségét egy életre szóló, kemény feladat. A világ sokszínű, és éppen emiatt küzdelmes az embernek megtalálni és megtartani saját útját. Nincsen jó vagy rossz: hiszek abban, hogy minden ember egyenlőnek és jónak születik. Hiszek a szeretet elsöprő erejében, és kötelességemnek tartom, hogy mindig hozzájáruljak az előrehaladáshoz és az értékteremtéshez. Van valami varázslatos abban, amikor az emberek a papírra vetett gondolatok, felfogások, élmények megismerésével jönnek rá, hogy mennyi közös is van bennük. Az írás egy hang nélküli kapocs, amely közelebb hoz minket egymáshoz.