Csak ne félj!

Hétfő reggel van. Egész éjszaka nem aludtam. Hallgattam, ahogy a gyerekem szuszog. Éveket gondoltam át, képeket festett a múlt, az aminek részei voltak emberek, ilyenek vagy olyanok. Rengeteg történet egy nehéz időszakból, ami már nem fáj, csak valami egészen fura érzést hoz, valamiféle elfogadást, irántuk. Ítélet nélkül.

Nézem a közösségi oldalakat és azt látom, hogy a fekete és narancsszínek hömpölyögnek, az öröm és az elkeseredettség hullámzik. Valójában nem is tudom milyen érzést okoz. Valójában mindet egyszerre. Valójában nem tudok sem félni, sem örülni. Valójában már kijöttem ezekből.

A történeteim tovább cikáznak, látom, amiket megéltem az elmúlt évek alatt. Rossz és jó cselekedetek. Emberek, akik döntést hoztak úgy és olyan formában, ahogy képesek voltak rá. Arra gondolok, hogy vajon kinek milyen hite volt? Arra, hogy emberként a cselekedeteiket a magánéletükben meghatározta-e, hogy milyen eszmékben hittek, milyen volt a vallásuk, kire szavaztak? Aztán ahogy harmadszorra vetem le magamról a paplant, ez a kérdés szertefoszlik és csak a beszélgetések, a történések maradnak.

Csak ne félj! - - - gondolatok, választás 2018,

A jó és a rossz emberek… Van-e valójában ilyen? A jók, akik közül van, aki rossz döntéseket hoz és a rosszak, akik közül meg van, ki jókat. Arra jutok, hogy volt közöttük mindenféle hitű, különböző politikai nézeteket valló. Volt, akit cselekedeteiben meghatározott az, hogy milyen ideológiában hisz. Aztán volt olyan is akit az ideológiák hálójából kirántott egy érzelem, és végül még is az emberség mellett döntött. Aztán volt olyan is, aki egy adott helyzetben az érdek mellett döntött az emberi értékek helyett. Miden megtörténik. És meg is történik. A választásaink és döntéseink következményei az életünk.

A jó döntés, az igaz valójában mindig bátorság kérdése. A változás képessége mindig összefonódik a bátorsággal.

Forgolódom. A szemem előtt képekben rajzolódik ki, hogy vannak jó és vannak rossz emberek… Vagyis vannak, akik egy adott helyzetben erkölcsösen és vannak, kik erkölcstelenül viselkednek. Akkor úgy tudnak. Arra képesek. Vannak, akik a hazugság, a lelki és fizikai bántalmazás, a másik lelkének gyötrése, az érdekek mellett döntenek. Akik soha sem állnak eléd, vonják kétségbe a tetteiket és néznek a szemedbe. Vannak, akik a félelem rezgésében élnek, bujkálnak és bántanak. Észre sem veszik.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.