A Toyota Camry régi, jó ismerős az európai piacon, közel másfél évtizedes kihagyás után jött vissza hozzánk, hogy ringbe szálljon a középkategóriában. Globális tapasztalata jócskán van a típusnak, hiszen az 1982-es első generációs modell bevezetése óta 19 millió példány talált gazdára.

A 6. generációs modellből egyébiránt még jó néhány fut Magyarországon, mivel a 2007-es válság időszakában az olcsó dollár árfolyam és a hibrideket nem terhelő regisztrációs díj miatt elég sokat hoztak be privát vagy szürke importban.
Az új Camry kapcsán az egyetlen kérdés, hogy elég-e a sok éves tapasztalat és a 8. generáció óta tartó fejlesztés, hogy jelentős részt harapjon ki a piacból a Toyota  egy olyan szegmensben, ahol a legélesebb a verseny?
A középkategóriáról beszélünk, ahol gyakorlatilag felsorolhatnám az összes márkát, hiszen ez talán a legfontosabb méretkategória.  A teljesség igénye nélkül olyan versenytársakat találunk itt, mint a VW Passat, Skoda Superb, Mazda 6, Peugeot 508, BMW 3, Audi A4 vagy éppen a Mercedes C osztály. De ide tartozik természetesen a márkaikertestvér a Lexus ES is, amelynek tesztjéről korábban már írtam.

Külső jegyeit illetően a Camry kifejezetten visszafogott vonalvezetésű, szépnek mondható autó, a Lexushoz képest kevésbé izgalmas és konzervatívabb megjelenésű. Méretei alapján a kategória talán legnagyobb autója. Még a híresen nagy Skoda Superb-re is ráver 1-1 cm-t, hosszában és széltében is. Az első kerék előtti túlnyúlása közel 1 méter, ami miatt a finom manőverek, például egy mélygarázsban való parkolás nem túlságosan könnyű, megszokást igényel. A hűtőmaszk brutális méretekkel bír, mintha egy hókotrót tolna maga előtt a kocsi, amitől igencsak tekintélyt parancsoló a megjelenése. Nagyon szépre sikerült és sokat dob az autón a 18”-es alufelni.

A motorválaszték esetén nem tudok hosszú listát írni, ugyanazt a 2.5l-es hibrid erőforrást kapta 218Le-vel az autó, mint a nagyobb presztízst nyújtó konszern társa. Nem beszéltem róla, de nem csak a motorban, hanem számos más pontjában is azonos a Camry a Lexus ES-sel. Ilyen a padlólemez, futómű, váltó. Persze ez egyáltalán nem baj, éppen ellenkezőleg, ettől lehetünk biztosak abban, hogy egy rendkívül megbízható autót vásárolunk. Ráadásul sok-sok millió forinttal olcsóbban. Ehhez egyedül a valamivel kisebb presztízst – de egyáltalán nem alacsony jelenleg a Toyotáé sem – és néhány apróság hiányát kell elfogadnunk. Például a Camrybe nem rendelhető szellőztethető ülés, kizárólag ülésfűtés, nincsen motoros csomagtartó nyitás vagy éppen memóriás vezetőülés.

Szomorúsággal tölt el, hogy a Toyotának nem megy jobban a középkonzol tervezése, mint a Lexus-nak. Persze minden ízlés dolga, de nekem nem jön át a gondolat, hogy a középső részen találunk kis fekete csík alakú gombot, nagy ezüstszínű csík alakút, fekete kör formájút, kis csavarót, nagy csavarót és közepes csavarót, mindezt pedig egy meghatározhatatlan formavilágú idom közé szorítva.  Unalmasnak biztos nem unalmas, ellentétben roppant mód kusza. A központi kijelző megegyezik egyébként méretében és kezelési struktúrájában a Corollaéval. Számomra ez nem túl könnyen kezelhető, de ennél sokkal felháborítóbb, hogy az Apple Carplay-t vagy az Android Autót ez a rendszer nem támogatja. 2019-ben egy új modell esetén szerintem ez alap. Az utastérben használt anyagok minősége jellemzően jó vagy kiváló. A bőr nagyon kellemes tapintású, az összeszerelés minősége kifogástalan. Van persze olyan rész, ami viszont számomra értelmezhetetlen. Egyes műanyag elemek olyan minőségűek, amit szerintem a 6. generációban is kellemetlen lett volna, pedig azt már 12-13 éve mutatták be.  A vezető körül még egy olyan pont van, amit nem tudok szó nélkül hagyni és egyáltalán nem azért, mert nem lenne megfelelő a minősége. Ez pedig a kormány. Lehet, én vagyok az egyetlen a világon, aki számára érthetetlen, hogy miért kell Yaristól, Corollán keresztül minden modellbe ugyanazt a kormányt, ugyanolyan gombokkal tenni. Mitől lesz valami exkluzívabb, komolyabb, ha alsóbb kategóriákból teszünk át fő és látható alkotóelemeket? Félreértés ne essék, a Camry egy jó autó, remek és minőségi belső térrel. De fontosnak tartanám, hogyha valós versenytársat akar állítani a Toyota, akkor tegyen bele apait-anyait, hogy ki tudjon vívni egy előkelő helyet. Ilyen részleteket és kidolgozást találunk a hátsó üléssor esetében. Fejedelmi térkínálat és sofőrös berendezés fogadja a hátul ülőket. A harmadik klímazóna irányítása, a hátsó üléstámla dőlésszögének a vezérlése és pohártáró található a hátsó középső könyöklőben. A lábtér és a kényelem pedig valóban elsőrangú.

A végére hagytam az autó legerősebb fegyverét a márkák közötti csatában, a motort. A hibrid hajtás az alacsony károsanyag kibocsájtáson kívül, ami egyáltalán nem elvetendő szempont, rendkívül kevés üzemanyaggal beéri. Vegyes használat mellett 5,6l-es átlagfogyasztást produkált nálam az autó. Ez valami hihetetlenül kevés. Megbocsájtható az a hibridekre jellemző motorhang, ami gyorsításkor bejut az utastérbe. Ráadásul  a gyorsítás igazán dinamikusnak mondható, 8,3mp alatt éri el a 100-as tempót.

Összességében egy nagyon erős mezőnybe csatlakozott be az új Camry. A jellemezően német autók által dominált piacon, ahol a céges vásárlások teszik ki ennek a kategóriának az eladásait, olyan érveket tud felsorakoztatni a Toyota, ami fontos szempont a vásárlási döntések előtt. Jó értéktartás, a fogyasztás miatt alacsony fenntartási költség és a méretei miatt igazán komoly és nem megszokott formavilág. A korábban kiemelt alacsony CO₂ kibocsájtás pedig annak a megítélését is javítja, aki emellett az autó mellett dönt.

• camry hibrid camry hybrid Camry teszt Toyota camry Toyota teszt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!