Csoda a palotában, fiatal zsenialitás, hihetetlen élmény David Hodekkel
Az egyszeri jazzrajongó beült, és vár. Nem szokás manapság csodát teremteni, de mégis hisz benne. Odakint megérkezik a nagy hideg, egyre fagyosabb a szél, de valamiért odabent minden a legnagyobb rendben. A harmónia ekkor még pihen. Illetve kivár. És tudja, hogy mire…
Lassan, de magabiztosan.
Casey Benjamin, Corcoran Holt, Andreas Varady, Sárik Péter. És akkor feljebb kúszik a barométer. Mintha tudatosan szervezték volna, illetve tervezte az atomórapontos agy, hogy minden egyes dallam, minden harmónia akkor és úgy érkezzen, amikor annak éppen ideje van.
Az alapokra nincsen szó, a gitározástól neves gitárművészek is láthatóan kisebb jóértelemben vett infarktust kaptak a nézőtéren, a Sárik Péter humánuma pedig ott rejlett minden egyes kíséretben és mélyen a lélekből táplálkozó szólóiban, vagy csupán a mosolyában.
És lehet szó akár virtuóz kíséretről, akár széles mosollyal kommentált szólóról, vagy nagyon feszes, modern szvingről, egyre feljebb és feljebb kúszik az a bizonyos láz, amelyet csakis nagyon jó emberek képesek előidézni, táplálni és megszerettetni.
Miközben a csodásan elénekelt In a Sentimental Mood, szinte ájulásig, sikolyokig, hangos beszólásokig őrül meg a közönség, akik ha tehetnék, magukhoz ölelnék a teljes zenekart.
És a nagyvilágot.
Leírhatatlan, ami január 14-én a Művészetek Palotájában történt.
És mégis...
A csodák valóra válnak.
Szerencsések vagyunk.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez