A férfi amióta világ a világ azon igyekszik, hogy „megszerezze” a nőt. Ugyanez történik az állatvilágban is, a hímegyed arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb, legtermékenyebb példányt szerezze meg magának, hogy saját génjeit minél nagyobb valószínűséggel tovább örökítse.

A férfiaknak tehát életük végéig szükségük van a vadászatra? Szerencsére, képesek leküzdeni ösztönkésztetéseiket, egy érzelmileg érett, egészséges lelkületű  férfi hiába érzi minden zsigerében, hogy vonzódik egy nőhöz, nem fog kezdeményezni, ha ő maga érzelmi biztonságban van, és elkötelezte magát. A férjek is vadásznak még, csak szerencsére a tartós párkapcsolatban élő férfiak zöme megelégszik azzal is, ha felkeltheti a nő érdeklődését, kedvesen bókolhat, ártatlanul udvarolhat. Mert bár minden egyes férfi tagadhatatlan velejárója ez a vadászó attitűd, mégis szeretnek egy nyugodt, biztonságos ugyanakkor vágyakkal teli hátországban élni, emiatt aligha kockáztatják a meglévő, boldog állapotot a pillanatnyi hódításért.

Ha egy férfi passzívvá válik a párkapcsolatban, akkor a nőnek nincs más választása, mint erősnek lenni, dominánssá, mindent kézbentartóvá válni. Ebben a biztonság uralta állapotban azon kapja magát a nő, hogy túlteljesít, ő lesz az, aki lefoglalja a nyaralást, szervezi a közös minőségi időt, és még a házassági évforduló estéjét is tökéletesen megszervezi, anélkül, hogy a férfi bármilyen erőfeszítést tenne. Ha egy férfi nem foglal állást, nincs saját véleménye, éppen ezért mindig mindenben a nő hozza meg a döntéseket, az ő vállát nyomja a felelősség súlya, az fárasztóvá válik, egy ilyen kapcsolatban jogosan érzi a nő, hogy egyedül van, nincs mellette férfi. Megváltozik a kapcsolat dinamikája, mintha lenne még egy gyereke, a férfi pedig nagyra nőtt gyerekként kezd létezni, és ezzel a viselkedéssel a szexuális életben is megjelennek a problémák.

• férfi férfias férfi párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!