Ennek a nőnek nem számított semmi. Gátlástalanul válogatott a férfiak között, rendszerint bankkártya és státusz alapján, és ezzel csak annyit ért el, hogy sosem értette meg a valódi szerelem lényegét. Rettenetes lehet így élni, te. Sokat gondolkodtam ezen a nőn, Juli, de már nem mondom meg neked, hogy is hívták, mert az ilyen neveket jobb, ha minél előbb kiereszti a fejéből az ember. Vagy meg se jegyzi igazán.

A múltkor, mikor a körúti gyrososnál ültünk egy nevetős őszi hajnalon, akkor végig az járt a fejemben, hogy ez a colos, szőke pénztárcavadász le se ülne ide velünk a törökhöz. Nem is értené a vicceinket, és nem fújná kívülről a dalok szövegét, amit mi csípőből tudunk, és gondolom, az van a fejében, hogy a török kóbor állatokból nyesi a gyroshoz a húst. Egyáltalán a hetedik kerületet se szereti, pedig ha tudná, hogy milyen az igazi Budapest, akkor lesétálna a Rózsadombról, - ahol egy hatvanas köpcös ürge bérel neki egy felújított polgári lakást - és dobna egy kétszázast az aluljáróban görnyedőknek. De ez a nő ilyet nem tesz. Neki Pest az Andrássyból áll, de csak a cifra ablakú boltpalotákig. A Kodály Köröndön már bizton el is veszne és a Képzőművészeti épületére azt hinné, hogy valami sötét színpad robusztus oszlopokkal. Juli, én az ilyen nőket sose bírtam. Azt képzelik, hogy úri dámák, lenézik a pincért az étteremben, és elfelejtetik, hogy tulajdonképpen egy csepeli panelba születtek, de úgy rendelik az osztriga mellé a drága pezsgőt, mintha az anyjuk azzal etette volna őket minden áldott este a paprikás krumpli helyett. Ezek nem tudnak egy hangosat se röhögni. Beülnek a taxiba és azt mondják a sofőrnek, hogy tolja kérem előrébb az ülést. Folyton affektálnak, meg egyenes háttal járnak, s miközben eljátsszák a kékvérű dámát, el is hiszik magukról, hogy valójában nem a kurválkodásból élnek.

Néztem mindig ezt a colos szőkét, egy fejjel alacsonyabb volt nála a köpcös öregúr és komolyan mondom neked,képes lettem volna sírva fakadni, mert tulajdonképpen az a nő valamikor régen szép volt. Mennyi minden lehetett volna vele, ha hajdanán máshogy határoz, mondjuk nem jut eszébe, hogy kurva legyen. Talán tanulni kellene, vagy presszót főzni évekig az egyetem mellett egy étteremben, és harminc éves korára lehet, egész jó helyen lenne, saját erőből, saját magától. Te, Juli, nekem nincsen drága táskám, de amim van, azt mindet magamnak vettem. Egyszer komolyan elé állnék és megkérdezném, milyen a hideg monogramos bőrhöz éjjelente hozzábújni. Merthogy az öreghez rettenetes lehet.

Máskülönben meg az a férfi egy másik nőhöz tartozik. Egy idegen nőhöz, akinek a nevét se tudjuk. Valahol él most a világon egy elhagyott feleség, aki ezt az embert siratja. Az öreg meg hamis nőt vásárol magának drága pénzért.

                                                                                                                                           Szentesi Évi

                                                                                                                                          Rúzs és Tükör

• rúzs és tükör szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!