A minap elgondolkoztam, hogy mennyi mindent elszalasztottam,mert gyáva módon féltem, vagy mert kívülálló beleszólt, és ez miatt máshogy alakultak a dolgok. Sokszor elgondolkozom, hogy mi lett volna, ha a magamra hallgatok, és nem másokra. Talán minden más lenne most. De ezzel már fölöslegesen gyötröm magamat.

A legemlékezetesebb ilyen eset egy fiúval kapcsolatos. Évekkel ezelőtt történt, mikor egy szórakozóhely előtt megismerkedtünk, és elkezdtünk beszélgetni. Kölcsönös volt a szimpátia, hetekig találkozgattunk, együtt jártunk bulizni. Csak egy baj volt: a 10 év korkülönbség, ami édesanyámnak rögtön szemet szúrt, és természetesen nem tetszett neki. Ennek hangot is adott.

Én pedig két tűz között őrlődtem: egyrészről szerettem a fiút, és ahogy észrevettem, ő is engem. Másrészről pedig nem akartam összeveszni anyukámmal. Nem tudtam döntést hozni, aminek következtében a fiúval eltávolodtunk egymástól, nem kerestük a másikat. Én pedig fél éven keresztül letargiában voltam, képtelen voltam továbblépni, és magamat hibáztattam, amiért nem tudtam kimutatni az érzéseimet felé.

Persze az is lehet, hogy ha összejöttünk volna, akkor sem lett volna hosszútávú a dolog a korkülönbség miatt.  De ezt már soha nem fogom megtudni. A legérdekesebb az egészben, hogy évekkel később tudtuk megbeszélni ezt az egészet, amikor már semmi közünk nem volt egymáshoz. Olyan mélyen tudtunk beszélni akkor egymással, mint azelőtt sehogy. Az ő szavait idézem: „ Előbb csókolóztunk, mint hogy beszélgettünk volna.” Még tavaly nyáron is azt mondta, hogy ha nem lenne a jelenlegi barátnője, akkor velem lenne; bár lehet, hogy csak az alkohol beszélt belőle. Mielőtt félreértés esne: nem, nem akartam őt lenyúlni a barátnőjétől, most sem akarom. Saját magától mondta, amit mondott. Abban egyetértettünk, hogy ezt mindketten elrontottuk annak idején.
És ez csak egy példa volt. Voltak ettől kisebb dolgok is, amiket elengedtem, hogy másoknak megfeleljek, aztán persze szántam-bántam, de már hiába. Mára viszont már eljutottam oda, hogy magamért élek, és nem másokért. Mindent meg fogok valósítani, amit elterveztem, és nem mondok le róluk senki kedvéért. Egy életem van, és szeretném kihasználni.

Tudjátok, jobb azt megbánni, hogy megtettétek, mint azon sajnálkozni utólag, hogy bárcsak megtettétek volna. Nem tudtam, hogy mennyire igaz ez, amíg meg nem tapasztaltam a saját bőrömön.

Tegyetek meg mindent, amit a szívetek diktál, addig, amíg ott van rá a lehetőség! Mert lehet, hogy később már nem lesz esélyetek. Elcsépelten hangzik, de az élet nem fog sokáig várni, ha nekiállsz hezitálni. Szóval hajrá, valósítsátok meg az összes álmotokat!
„Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni majd az unokáknak, mikor körbe állnak…”

• elszalasztott lehetőségek érzések lehetőségek lélekhangok

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!