Hagytam érni az élményt néhány napig, hogy ne csak a pillanatnyi hatásokról dobjak össze pár olyan gondolatot, amiről egyébként több tucatnyian írtak a filmhez méltó minőségben.

Az ötvenes évekről nem ostobaság azt állítani, hogy millió formában zajlott kulturális forradalom. Azt a korszakot illetően tényleg lehet beszélni lázadásról. Magyarországon akkoriban a lehető legszélsőségesebb, vaskalapos és fojtó diktatúra zajlott. De a tengerentúlon sem volt egyszerű a szegregáció miatt. A feketék rendkívül sajátos, és Afrika mélyén gyökerező önkifejezési formája alakult a már akkor is jól ismert - és a fehér felsőbbrendűséget ünneplők körében gyűlölt - blues muzsikává. A később a földeken dolgozó és nyomorgó, fekete kontinensről elhurcolt rabszolgák mélységes fájdalmait volt hivatott a zene nyelvén kifejezni. Ebből fejlődött és kapott szárnyra a rhythm and blues, ami a countryval keveredve, vajúdva hozta világra a rockabilly és a rock and roll zenét, és ezzel egycsapásra szétzilálta az addig feszesnek vélt kulturális hálót.

Elvis Presley ennek az iszonyatos vaskosan bebetonozott határvonalnak az átrobbantása miatt vált nem csak zenei, hanem történelmi ikonná egyaránt.

A film természetesen megjeleníti ennek a nehézségeit is, de a színes kavalkád épp csak annyit enged láttatni ebből, hogy ne a gusztustalanul szélsőséges és hippokrita, szabadságról papoló Amerika csúnyábbik arcát lássuk. Csak annyira nyitja ki a korszak nehézségeinek zsalugátereit, hogy a főszereplő drámáját, és az ő, sikereken átszivárgó szenvedéseit értsük meg. Hogy miközben a fényár és luxus hömpölygő folyóin ringatózunk, érezzük és tudjuk, ez a fiú is durván megszenvedte a hátrányait mindannak, amit a showbusiness jelent. A nagy szegénységben, Memphisben felcseperedett fiú nem tudta jól kezelni a hirtelen rászakadt sikert. És azt sem, hogy egy mérhetetlenül kapzsi ügynök, Tom Parker (a hatalmasat alakító Tom Hanks) az orránál fogva vezette, és élete utolsó pillanatáig fejőgépként kezelte őt.

Baz Luhrmann remek munkát végzett a film rendezői székében. Még akkor is, ha végig valahol a giccs határán táncol a film. De azt mondják, ezt a legnehezebb kivitelezni. Az Elvist alakító Austin Butler pedig egyszerűen telitalálat volt erre a szerepre. Aki nem látta, annak mindenképp ajánlom, mert rendkívüli élmény.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• elvis elvis film elvis presley

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!