Susan Forward könyve nagy port kavarhat mindazoknál, akik foggal-körömmel védelmezik hiedelmeiket, akik olyasmikben hisznek, hogy szüleinknek joga van irányítani bennünket, csak mert életet adtak nekünk vagy, hogy éppen ezen apropóból bármivel is tartozunk nekik, még akkor is, ha megnyomorították az egész életünket. Minden felnőtt emberben, akivel mostohán bántak gyerekkorában, él egy rémült kisgyerek - nekünk vele van dolgunk, őt kell segítenünk. Ehhez pedig nem szükséges, hogy ráolvassuk szüleink fejére az összes sérelmünket, ahogy az sem, hogy egy életen át haragudjunk rájuk.

Egy dolgunk van: vissza kell raknunk a felelősséget oda, ahová való és ami a legfontosabb, el kell engednünk azt a reményt, hogy szüleink meg fognak változni. Ez ugyanis, csak a legritkább esetben következik be. A helyzet az, hogy nekünk kell változtatni, méghozzá azon, ahogyan hozzájuk viszonyulunk.  

A gyerekeknek alapvető és elidegeníthetetlen joguk, hogy táplálják, ruházzák, óvják és védjék őket. De a fizikai jogok mellett joguk van ahhoz is, hogy emocionális gondoskodásban részesüljenek, tiszteletben tartsák érzelmeiket, és úgy bánjanak velük, hogy kifejlődhessen önbecsülésük. 

A könyvben számtalan igen fájdalmas történettel találkozhatunk, melyek által megismerhetjük a mérgező szülőket, a felnőttkorra is átgyűrűző mérgező hatásaikat, ám megtudhatjuk azt is, hogyan szüntethetjük meg ezeket a hatásokat. Akivel például azt éreztették egész gyerekkorában, hogy képtelen bármit is jól csinálni, az egész életében azt fogja érezni, hogy ő soha nem lehet elég jó, ez az érzés pedig ahhoz vezet, hogy képességeihez képest silányabb életet fog élni, mint élhetne a sérülései nélkül. Ezért nagyon fontos felismerni és a helyére tenni gyermekkori sérüléseinket és azok következményeit. 

Nem elég azonban másképp látni a dolgokat, másképp is kell csinálnunk őket. Ehhez lehet hatalmas segítség Susan Forward Mérgező szülők című könyve. Megtanít rá, hogyan viszonyuljunk másképp szüleinkhez, hogyan tudunk kikerülni a mérgező légkörből és hogyan leszünk képesek arra, hogy kibújjunk irányításuk alól. Mindehhez pedig, még csak meg sem kell bocsájtanunk nekik - a szerző szerint ugyanis, azzal, hogy megbocsájtást próbálunk kierőszakolni magunkból, csak képtelenné válunk arra, hogy kiadjuk a bennünk lévő, visszafojtott indulatainkat. A megbocsájtás tehát nem kötelező, de ha szeretnénk is, mindenképp csak az utolsó lépés lehet, semmiképp nem kezdhetünk ezzel.

Fel kell dolgoznunk a haragunkat, végig kell mennünk a gyászfolyamaton és vissza kell helyeznünk a felelősséget oda, ahová való: a szüleink vállára. Aki késznek érzi magát arra, hogy megtegye az első lépést, mindenképp vegye a kezébe Susan Forward könyvét. De jobb, ha felkészül előre - ez bizony, nem lesz egy sétagalopp.  

További írásaimat a Facebook oldalamon találod.

• bántalmazás bántalmazó kapcsolat mérgező szülők

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!