Engem nem zavar, ha olcsóbban járom be a világot
Az emberi leleményesség határtalan, főleg azokban az időkben, amikor megnézzük, mire költjük a pénzünket.
A couchsurfing kanapéin dobbantva egyre több cég foglalkozik közösségi szállásfoglalással. A közösség tagjai pedig szívesen spórolnak, véleményeznek, adnak és vesznek ki.
A minap Tolnát jártuk egy barátommal, aki nagy meglepetésemre közölte, hogy ő most sokkal inkább akar világot látni, mint dolgozni, ezért felmondott egy biztos állást és elmegy pár hétre New Yorkba – mert ott még nem járt. Én viszont többször, ezért Zsolti tőlem kért tanácsot szállás ügyben. Egyet tudtam mondani neki: vigyél sok pénzt!
Aztán ma, mielőtt ezeket a sorokat leírtam, elküldtem neki egy linket. Véletlen találtam rá a wimdu.hu oldalra és azon belül egy manhattani szobára, amit egy Mike nevű – értékelői szerint barátságos – házigazda ad bérbe. Akár hárman is bérelhetik egy hétig a China Townban található lakás vendégszobáját 600 euró körüli összegért. Ebből szállodában körülbelül 2-3 éjszaka jön ki az East River és a Hudson között. És nem a Waldorf Astoriáról beszélek, hanem hatalmas, ezerszobás szállodákról, amit főleg a légitársaságok és a kisebb pénzű turisták használnak. Ezekben a recepció éjjel-nappal a szobakártyák kiadását és visszavételét intézi, a pultban állók csak a legszükségesebbeket beszélik meg a vendéggel és kérik a következőt. Az összes vendégre jut egy concierge, akit teljesen leköt a taxik leintése vagy az, hogy összejátsszon a környék hajléktalanjaival. Velem megesett, hogy csak annyira álltam meg a hotel előtt, hogy felszaladjak a bőröndjeinkért, és mire visszatértem egy homeless állt a kocsi mellett. Arról mesélt, hogy mennyire sok melójába került, mire elküldte a rendőröket, akik már el akarták vontatni az autómat, és amiért spórolt nekem 200 dollárt, adjak neki húszat. Ennél még a mikulásban is jobban hiszek, természetesen eszem ágában nem volt 20 dollárral megkenni az illetőt. A sztori persze egészen más megvilágítást kapott, amikor a szálloda alkalmazottja odalépett hozzánk és azt állította, hogy ő is látta az esetet és legyek hálás ennek az embernek. Mivel a reptérre indultunk volna, már nem volt nálam apró, ötvenes volt a legkisebb egység. A szakállas csövesből hirtelen bankár lett, és készségesen közölte, hogy nem jelent problémát felváltani a nagyobb címleteket, éppen csak beszalad a szemközti üzletbe. Pár perc múlva utánamentem és rájöttem, hogy a sex shop hátsó ajtaja a párhuzamos utcára nyílik. Az ott tartózkodó két orosz rúdtáncos hölgynek is megköszöntem a gyorsan bezsebelt tapasztalatokat, és jót röhögtem magamon. De azért az ötvenes, amit nyilván elfelezett a két jó barát, az fájt.
Legközelebb inkább egy Mike típusú fickónak adom egy tiszta szobáért. Ő biztosan nem ver át, hiszen nála lakom. Rendelkezik helyismerettel, megmondja, hol egyek, mit nézzek meg, és ha bajba kerülök, milyen számon hívjam fel. Ilyen szolgáltatást az átlag szállodák nem nyújtanak. Ha egy hotelba letelefonálnék a recepcióra, hogy vettem egy üveg bort, küldjenek föl valakit, akivel megihatom, miközben megosztom kimerítő, egész napos belvárosi sétám élményeit, felküldenének egy utcalányt. De a vendégek 99 százaléka nem erre vágyik, hanem biztonságra, kiszámítható költségekre és arra, hogy egy helyi szemével is láthassa felfedezni kívánt úti célt. Ezért hívják közösségi szállásfoglalásnak az új trendet.
bégé
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez