Ismeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól? Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön. 

Valami ehhez hasonló érzéshalmaznak kellene a mindennapjainkat is átitatnia. Felkelünk, majd tesszük a dolgunkat. Megéljük a szokásos rutint. Vegetálunk. Persze, vannak jobb időszakok is, de valójában csekély a száma annak, amikor átjár minket egyfajta igazi, mélyről jövő jó érzés. Mindentől várunk valamit. Közben pedig elfeledkezünk arról, hogy mennyire meg tudnánk könnyíteni az életünket azzal, ha a tetteink arról szólnának, amit legbelül képviselünk. Nem pedig hosszas gondolkodást követő, taktikus láncreakcióként folytatnánk le. 

A kapcsolódások nem véletlenszerűen jönnek létre. Felesleges köröket futunk csak azzal, ha megpróbáljuk formálni a végkimenetelt. Ami sokat jelent, ami fontos számunkra, az legyen egyértelmű. Elvárások és érdekek nélküli. Ne mérgezd meg a kapcsolataidat azzal, hogy a válaszreakciók alapján lépsz feléjük. Azt tedd, amit a szíved diktál. Az elvárások amúgy is csak csalódással járnak. 

Próbálj meg őszintén adni. Legyél gondoskodó. Legyél figyelmes. Ne legyél rest. Próbálj önzetlenül szeretni. Ez az, ami hosszú távon egyensúlyt hoz majd a szívedbe.

• feltétel nélküli szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!