Szeretni feltétel nélkül
Ismeritek azt az érzést, ami a feltételnélküliségről szól?
Tudjátok, az a furcsa bizsergés, amit akkor tapasztaltok, amikor valaki olyannak adtok magatokból, a szeretetetekből, a jóságotokból, akitől nem vártok cserébe semmit. Sem hálát, sem kölcsönös érzéseket, sem jó szót. Egyszerűen azért teszitek, mert ösztönösen, szívből jön.
Na, valami ilyesmi érzéshalmaznak kellene a mindennapjainkat is átitatnia. Felkelünk, tesszük a dolgunkat. Megéljük a szokásos rutint. Vegetálunk. Persze, vannak jobb időszakok is, nem igaz? De valójában csekély a száma annak, amikor átjár minket egyfajta igazi, mélyről jövő jó érzés. Mindentől várunk valamit. Közben pedig elfeledkezünk arról, hogy mennyire meg tudnánk könnyíteni az életünket azzal, ha a tetteink arról szólnának, amit legbelül képviselünk. Nem pedig hosszas gondolkodást követő, taktikus láncreakcióként folytatnánk le.
A kapcsolódások nem véletlenszerűen jönnek létre. Felesleges köröket futunk csak azzal, ha megpróbáljuk formálni a végkimenetelt. Ami sokat jelent, ami fontos számunkra, az legyen egyértelmű. Elvárások, és érdekek nélküli. Ne mérgezd meg a kapcsolataidat azzal, hogy a válaszreakciók alapján lépsz feléjük.
Próbálj meg őszintén adni. Legyél gondoskodó. Legyél figyelmes. Ne legyél rest. Próbálj önzetlenül szeretni. Ez az, ami hosszú távon egyensúlyt hoz majd a szívedbe.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez