Mi lenne a baj a kibékülős szexszel? Sokszor hallani, hogy azért jó ez a „műfaj”, mert ilyenkor szenvedélyesebb a szex, jobban odafigyelünk a partnerünkre, de olyan is van, aki szerint az már baj, ha veszekedni kell az érzelmes pillanatokért.

Időnként előfordul, hogy még a legboldogabb szerelmespárok is összevesznek. Az egyik mond vagy tesz valamit, ami a másiknak nem esik jól és ezek után akár hosszabb ideig megszakad kettejük közt a kommunikáció. Ezt hívjuk kommunikációs törésnek. Ilyenkor percekig, de akár napokig nem beszélnek egymással. Majd történik valami, ami összehozza őket, de nem a kommunikáció rendeződik kettejük között, hanem egymás fizikai hiánya, a szex fogja látszólag megoldani a problémát.

A kellemesen eltöltött éjszaka után vidáman ébrednek, és az gondolják, hogy minden rendben van. Igen ám, csak az a fránya kommunikációs törés ott maradt  minden hátrányával. Sőt, napról napra ezek egymásra rakódnak és évek múlva betelik a pohár, összevesznek – az egyik az ágy szélén ülve fogja a fejét, a másik meg dühösen fel-alá mászkál a szobában – és azon gondolkodnak, ez a jó kapcsolat egy ilyen kis dolog miatt miként mehetett tönkre?!

Nos, ha valaki azt mondaná nekik, hogy kedves barátaim, ez abszolút nem ezen a kicsi vagy nagy dolgon múlt, hanem öt éve, az első kommunikációs törésnél kezdett el romlani, akkor azt nem nagyon értenék meg. Pedig ez az igazság.

Egy szó, mint száz, rendkívül fontos, hogy amikor történik egy ilyen kommunikációs törés, azt lehetőleg minimális idő elteltével beszéljük meg!

Állítólag az idő mindent megold. Ez azért vitatható állítás. Az idő nem gyógyítja meg a dolgokat, semmilyen módon sem javítja meg. Egyébként meg hogyan is tudná? Ha nagyon cinikusak lennénk, azt kérdezhetnénk, hogy milyen technológiával tudná megjavítani az idő, a kezével vagy a lábával? Ilyen nincs. Az idő egy dologra képes, a feledés fátylát borítja rá. De attól, hogy feledésbe merül, attól nem jön helyre. Amivel helyre lehet hozni, az a kommunikáció. Ezért inkább azt a mondást szorgalmaznám, hogy „amit nem lehet megoldani kommunikációval, azt oldd meg még több kommunikációval”, mert nincs más útja, módja ennek. Lehet, hogy az elején kicsit tudatosan jobban oda kell tennie magát az embernek. Az ösztönösség és a tudatosság között a különbség az, hogy az ember ösztönösen ráérezhet a dolgokra, de amikor azt tudatosan teszi, akkor az nagyjából azt jelenti, hogy pontosan tudja, mit miért csinál és mi lesz az adott dolognak a várható következménye. Ezzel nem akarom azt mondani most sem, hogy egy párkapcsolatot csak tudatosan kell élni, kivonva belőle az érzelmeket, az ösztönösséget, a spontaneitást, meg mindent. Ez nagyon nagy butaság lenne. A kettőnek kell valami észszerű egyvelegét hozni és akkor nagy baj nem történhet.

Tehát akár a mi hibánkból, akár a másik félreértése miatt történik egy ilyen kommunikációs törés, nyugodtan meg lehet kérdezni a másikat, hogy „mondtam vagy tettem valamit, amivel esetleg megbántottalak?". Sőt, ettől a kérdéstől nem leszünk kevesebbek. A lényeg az, hogy meg legyen beszélve, akármilyen nehéz is, mert csak úgy fogunk tudni később folyamatosan kommunikációban maradni. Pároktól hallottam már olyat, amikor azt döntötték el – ami nem feltétlen könnyen megvalósítható –, hogy nem fekszenek le aludni, amíg bármilyen kommunikációs törés van kettejük között. Ők arról számoltak be, hogy ez nagymértékben stabilizálta a kapcsolatukat és egyfajta megnyugvást is jelentett, hogy még akkor is, ha történik valami összetűzés napközben, akkor azt így fel tudják oldani.

• férfiszemmel férfiszempont kommunikáció párkapcsolat szex

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!