Egy ideig van az, hogy vágyakoztok. Aztán van az, hogy beszélgetésbe elegyedtek. Ezután még jobban vágyakoztok és elcsattan az első csók. Egy pár lettetek.

Megígéritek, hogy őszinték lesztek, és minden vágyatokat megosztjátok egymással. Működik is a dolog, élveztek a helyzetet.

Aztán egy alkalommal megvillan a párod szeme, és már tudod, "Ezt nem kellett volna elmondani, ez sok(k) volt." Ő leértékel, te pedig nem akarsz házhoz menni a pofonért, így meghozod a döntést, ilyenekről vele nem beszélsz, mondván a nyugalom többet ér.

Megtanulsz hallgatni, és megpróbálod elfelejteni az igazságot, miszerint túl nagy ár egy "jó" párkapcsolatért azzal fizetni, hogy nem lehetsz önmagad.

De aztán azt is megtanulod, hogy van jogod nemet mondani, van jogod a véleményedhez, van jogod a szabadságodhoz, van jogod szeretni, és van jogod, hogy szeressenek. Ekkor már nem is akarsz más lenni, mint önmagad, és nem is akarsz mással lenni, mint olyannal, aki elfogadja ezt, miközben ő is önmagát adja.

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod. 

• férfiszemmel férfiszempont

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!