A múltat megváltoztatni nem tudjuk, de azért minden egyes pillanatban tehetünk, hogy a jelenünk, a jövőnk jobb legyen és újra boldogok legyünk. Az elengedés nem azt jelenti, hogy már nem szereted a másikat, vagy nem harcolsz érte. Ha valakit képes vagy elengedni, voltaképp jobban szereted, mint bármikor azelőtt. Hogy miért? Az elengedésnél nincs nehezebb dolog, mert közben megtanulsz önzetlenül szeretni, és csak az Ő érdekeit nézed. Ezt teszed, mert megérdemli, hogy boldog legyen!

A három nincs meg egymás nélkül, és közel sem biztos, hogy elengedtük, lezártuk, vagy továbbléptünk a másikon, bármennyire is azt hisszük, vagy hinni szeretnénk benne.

Páratlan dolog, amikor lelkileg elérsz egy olyan szintet, amit azelőtt nem tapasztaltál, és nem is tudtad, hogy még csak hasonló is létezhet. Az élet minden területén a fejlődésre kell törekednünk, mert ez az egyetlen út ahhoz, hogy igazán boldogok legyünk. A boldogság persze relatív, ami nem állandó, de ha fejlődünk, vannak helyzetek, amiket már képesek vagyunk megoldani, koordinálni, vagy kezelni. Ez újabb andalító pillanatokhoz, időszakokhoz vezethet az életünk során. A boldogságra legalább annyira szükségünk van, mint a folyadékra és az ételre. Földi pályafutásunk ideje alatt azonban mindenért „fizetnünk" kell, így a boldogságunknak is „ára" van, néha pedig úgy érezhetjük, hogy túl nagy árat fizetünk a hibákért, a tetteinkért, a kimondott-és ki nem mondott szavakért. Az egyensúly részeként a jó mellett a rossz is szükséges adaléka életünk esszenciájának. Egyes fűszerek külön-külön elviselhetetlenek tudnak lenni, ugyanakkor, ha összekeverjük őket, olyan ízharmóniát kapunk, mintha csak a „tiltott gyümölcsre" vágynánk az édenkertben. Legbelül mindenki erre a paradicsomi állapotra vágyakozik, alkalomadtán szüntelen türelmetlenséggel és kilátástalansággal a mellkasunkban. Meg kell élnünk a rossz pillanatokat, hogy még több cirógató érzésben legyen részünk, amik a lelkünket kivezetik a fényre a sötétségből és egy másik világ tárul elénk. Ha paradicsomi érzésre vágysz, akkor van az úgy, hogy a pokol szüntelen égető kínját is ki kell állnod. Aki nem hajózott át a szerelem legnagyobb viharában, az most kétségtelenül túlzásnak minősítheti a fent említett paradicsomi-pokoli átmenetet, de mi, akik megélték már ezt, nagyon is tisztában vagyunk a szavak jelentésével, erősségével és az azt körülvevő fájdalommal.

Elengedés

Ha véget ér valami, először fel sem fogjuk, egyszerűen nem hisszük el, hogy az, ami nemrég még létezett, már nincs. Ott állunk a hajónkkal a tenger közepén, vitorlát bontva, de egy métert sem haladunk előre. Szélcsend van, egyedül állunk a kormány mögött, és nem tudjuk, hogy merre tovább. Nem is oly rég még ketten szeltétek a habokat, ám Ő már nincs a fedélzeten. Ha alszol is, lényegében ébren vagy, és minden neszre verejtékezett homlokkal és lüktető testtel ugrasz ki az ágyadból. A szíved az összes cselekedetedet felülírja, és az agyad immáron rabszolgaként cselekszik. Korábban néhány döntésedben az agyad játszott főszerepet, és elnyomtad a szíved pompázatos hangjátékát, ami csak neki, érte szólt. Nem hagytad, hogy a neki írt szimfónia hangosabban daloljon! Talán még nem voltál azon a szinten, hogy igazán mélyen magadba nézz, és úgy cselekedj, ahogy az helyes lett volna. Vagy talán még egy kis időre lett volna szükséged, de Ő az lelke elfáradt és megálljt intett. Nem hibáztathatod ezért, mert Ő mindent, vagy még annál is többet megtett. Mindent, vagy még annál is többet megtettél, de te utólag! És tudod, erre nem most lett volna szükség. Előbb ki kellett volna érned a fényre. A múltat megváltoztatni nem tudjuk, de azért minden egyes pillanatban tehetünk, hogy a jövőnk jobb legyen és újra boldogok legyünk. Az elengedés nem azt jelenti, hogy már nem szereted a másikat, vagy nem harcolsz érte.

Ha valakit képes vagy elengedni, voltaképp jobban szereted, mint bármikor azelőtt. Hogy miért? Az elengedésnél nincs nehezebb dolog, mert közben megtanulsz önzetlenül szeretni, és csak az Ő érdekeit nézed. Ezt teszed, mert megérdemli, hogy boldog legyen! Földöntúli viharokat kell túlélned, amik minden egyes nap próbára tesznek, Ő pedig nyugodtan, boldogan hajózik más vizeken. A lelked egy részének mosolyognia kell, mivel, ha annyira fontos számodra, mint azt állítod és érzed, akkor képes vagy ennek örülni. Hónapokkal ezelőtt a szerelem minden vélt és valós játékát megéltétek együtt, és különlegesebbnél különlegesebb dolgokat tapasztaltatok, közösen! Soha ne kételkedj abban, hogy nem jutsz az eszébe, talán napi szinten többször is. Közönyös, és úgy beszél veled, mint egy idegennel? Nem válaszol egy írásodra sem? Mindenhonnan kizár, ahonnan csak tud? Nem köszönt fel a születésnapodon? Ha meglát, egyszerűen elfut? Ez mind annak a jele, hogy fájdalmat okoztál neki és talán a legmélyebb sebek kerültek fel a kis törékeny lelkére, amit olykor annyira óvtál, és amit Ő teljesen önzetlenül, a bizalom teljes bizonyosságával a kezedbe adott. El kell engedned, hogy a sebek gyógyuljanak, a fájdalmai enyhüljenek, mert ha időről időre felszakítod azokat, azok talán sosem hegednek be.

• elengedés férfiszemmel párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!