Úgy tartja a mondás, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Nem is lenne jó ha tudnánk, mert akkor várakozással vagy aggodalommal töltene el minket, de egy dolog biztos, figyelmünk nem a jelen pillanaton lenne.

Pedig cselekedni csak itt tudunk. Ez az egyetlen hely és az egyetlen pillanat, ahol érvényesítheted az akaratod és befolyásolhatod sorsod alakulását.

Egy tanító egyszer azt mondta, hogy:

Ha valakinek az a sorsa, hogy utolérje egy golyó, azt a sivatag közepén is utol fogja érni.”

Ha a végkifejletet nem is kerülhetjük el, az oda vezető utat megválaszthatjuk. Azt hiszem ez a szabad akarat. A választott utak között viszont hatalmas minőségbeli különbség van és mindig a mi döntésünk, hogy melyiket választjuk. Amennyiben irányt tévesztünk, azért kapunk némi segítséget egy jel, egy lehetőség, egy nemkívánatos esemény vagy egy betegség formájában, de kormány a mi kezünkben van.

Valamennyi félelem az elme által a jövőbe vetített kép, rettegés egy olyantól, ami megtörténhet. Nem szükségszerűen történik meg, csupán megtörténhet. Két hibát követünk el ilyenkor: Egy. Kiválasztunk egy lehetőséget a millióból, ami megtörténhet, leginkább a lehető legrosszabbat. Kettő. Összekeverjük a „legyél gondoskodó, gondolj a jövőre” igazságot az „élj a jövőben” hamissággal, és minthogy a jövőben nem lehet cselekedni, ez egy óriási frusztrációt okoz.

Az élettel és a sorssal való együttműködés nem jelent hatáshelyzetet. Azt is választhatod, hogy nem működsz együtt vele, csak akkor ne csodálkozz, ha úgy jársz, mint az az ember, aki életében mindig boldog akart lenni, csak közben elfelejtett szeretni.

• életszemlélet férfiszemmel férfiszempont sors

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!