Egy párkapcsolat kezdetétől egészen a végéig az ember sok változáson megy keresztül. Megismerkedik önnönmagának egy másik részével, átéli azokat az érzéseket, amelyeket másokkal eddig még nem tudott, kompromisszumokat köt a párja érdekében, képes az Ő kedvéért változtatni is, ha (tényleg) szükséges.

Ez azonban nem minden esetben végződik happy enddel. Ugyanis van, hogy az egyik (ha nem mindkettő) fél olyannyira eltér egymástól, hogy a sok próbálkozás és változtatás már nem elég. Megbukna tehát az az elmélet miszerint az ellentétek vonzzák egymást? Aligha…

Más értékrend, más gondolkodás, más célok. Általában ezek szoktak előfordulni azokban a kapcsolatokban, melyben a két ember úgymond más utakon jár. A legelején azonban ezek a különbségek még nem látszódnak. Miért? Mert még a rózsaszín ködben tapogatózva, a pillangókat hajkurászva nem lát egyikőjük sem az orrukig és csak azt tartják szem előtt, hogy a másiknak jó legyen. Szerelem van a levegőben, egyiküknek sincs szüksége semmire se a másikon kívül. Viszont amint ez elmúlik, előkerülnek az egyéni célok, visszatérnek némileg a régi szokások. Ekkor szoktak előkerülni a kompromisszumok.

Amennyiben mind a két fél normálisan képes lefektetni az alapokat, hogy igen is a másiknak is kell egy kis magánélet, és nem lehet mindig az, amit Ő akar, valamint képes a dolgokat a párjának szemszögéből is áttekinteni, akkor ez egy hosszú és szép párkapcsolatnak ígérkezik. Viszont, ha akár csak az egyik fél rosszul kezeli a szituációt, akkor abból vita keletkezik. A túl sok vita pedig szakítást eredményez. Vége lenne tehát? Tényleg ennyi volt egy szép, sőt gyönyörű kapcsolatnak, amely olyannyira jól működött? Nem feltétlenül. A szakítás sajnos meggyötri a lelket, de mindemellett erősíti is. Ugyanis, aki a múltra nem fájó emlékként, hanem tapasztalati forrásként tekint az az ember bizony nagy változáson fog keresztül menni.

• férfiszempont párkapcsolat

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!