Férfiszempont: Újra együtt veled

Mai napig csengenek a fülemben édesanyám szavai, melyeket hozzám fűzött mikor először meghallotta, hogy kibékültem a volt barátnőmmel. Sajnos ekkor még nem nyerte el az értelmét számomra ez a mondás, de ami késik, nem múlik.

Sajnos mi férfiak is hajlamosak vagyunk áltatni magunkat, és kivételes esetként a farkunk helyett a fejünkkel is rossz döntéseket hozni. Ahogy mondani szokás, az idő megszépíti a dolgokat, és ez sajnos a párkapcsolatokra is igaz, de nem szabad bedőlni a múló sérelmeknek, és a szép dolgok hiányának.

A kezdeti lelkesedés és cseppnyi boldogság csak délibáb, melyet igazán sosem érünk el és hagyunk kiteljesedni, mert valójában egy nem létező dolgot kergetünk. Sok férfi nehezen tudja elengedni, ami egyszer az övé volt, és feldolgozni a tudatot hogy az érzések, a közös élmények és a szép dolgok már a múlté, egy lezárt fejezet utolsó sorai. Utolsó reményként kapaszkodunk az emlékeinkbe, de mikor felidézzük az együtt töltött időt, sosem a rossz dolgok jutnak az ember eszébe, és csak elméleti síkon létezik ennek a kapcsolatnak a boldog változata.

Amint a hiány érzését jóllakatjuk pár új élménnyel és eltöltött idővel, egyből rájön az ember hogy ez már nem ugyan az a dolog, ami egykor volt. A problémák, sérelmek újra előtérbe kerülnek, és csak újabb testvéreiket hozzák napvilágra. Mintha csak újra ismerkedne az ember, mindig a jó oldalát mutatja, és próbál a másik kedvében járni, míg meg nem kapja, amire vágyott, és újra menekülni nem szeretne, hiszen nem a véletlen műve volt az sem, hogy vége lett. A régi szerelem és szeretet átalakult már egyfajta birtoklási vággyá, és már nem találja benne az ember a boldogság ízét, mert az igazi szeretet adni akar és nem elvenni. Sajnálatos módon ezeknek a vége általában sokkal csúnyább, mintsem az előző elválás, sokkal jobban kiéleződve a másikra, és sokkal nagyobb fájdalmat okozva, minél jobban mentve magunkat és értékeinket közös életünk égő házából.

Ezeket megelőzve gondoljuk végig a dolgokat higgadt fejjel, és magunkat előtérbe helyezve, mérlegre tenni igényeinket és érzéseinket, és e szerint cselekedni, mikor felmerül bennünk hogy adjunk-e ennek a halottnak még egy csókot. A legjobb döntés, ha ezeket az emlékeket meghagyjuk szépnek és érintetlennek, ahogyan lenniük kell. Az embernek nem szabad elhagynia önmagát, és az új lehetőségekre nyitottan és készen kell állni, találni új elfoglaltságokat, régi és új barátokat, mert az életben egy valami állandó, a változás, és ez a változás tőlünk függ, hogy negatív vagy pozitív véget ér-e.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!