Figyelj az érzéseimre!
A hétköznapok ölik meg a szerelmet – hallja az ember – de szerintem ez nincs így. Látok magam körül párokat, akik hosszú évek óta élnek boldog házasságban, és könnyedén veszik az akadályokat, amelyeket az élet állít eléjük.
Sokat gondolkodtam a titkukon, végül arra a megállapításra jutottam, hogy titokról szól sincs, sokkal inkább az az egyszerű gondolat húzódik meg az életük mögött, hogy fontosak egymásnak. Fontos, hogy érzi magát a másik a hétköznapokban, fontos, hogyan osztják meg egymással a problémáikat, hogy tálalják azt, ami nem tetszik, vagy amin segíteni szeretnének együtt, esetleg külön-külön…
Mert a legjobb segítő szándék is lehet sértő. Fel lehet hívni valakinek a figyelmét egy hibára úgy is, hogy: Te idióta barom, te, hát nem látod, hogy rosszul csinálod? És úgy is, hogy: Nagyszerűen csinálod, de még jobb lenne, ha átgondolnád azt a részét is, hogy...Azt hiszem a hozzáállás a szándékon múlik, hogy fontos-e mit él meg a másik segítségnyújtásunk, vagy bármilyen hétköznapi beszélgetés közben. Hogy azt érzi, bátorítjuk, fogjuk a kezét, vele vagyunk, hiszünk benne, számunkra is fontos, hogy ő boldognak, sikeresnek, értékesnek érezze magát. Vagy hogy mindegy mit érez belül: majd megbékél, túlteszi magát rajta, különben sincs más lehetősége…
Mi, nők is gyakran nehezítjük a helyzet feloldását, azzal, hogy “csak” belül sírunk, hogy nem mondjuk el, hogy ez a bánásmód bánt minket, esetleg kiabálva, erőszakosan fejezzük ki fájdalmunkat. Mentségünkre szóljon, hogy női létünkből adódóan gyengék vagyunk, kiszolgáltatottak, sérülékenyek, érzékenyek, és nehezen nyílunk meg a sok sérelem után. Arról nem beszélve, hogy sok esetben a jószívűségünk, az együttérzésünk, a vágyunk, hogy megoldjuk a helyzetet eredményezi, hogy túllépünk ezeken a helyzeteken és magunkba temetjük sérelmeinket. Szeretnénk, ha a dolgok jóra fordulnának, és a biztonság érzése telepedne az otthonunkra, ha oldódna a feszültség. A legtöbbször persze meg is nyugszik mindenki, de a sérelmek ott maradnak, és szépen lassan elválasztanak minket egymástól.
Minden nő királynő! Akkor is, ha nem olyan kapcsolatban él, aminek tükrében annak látja magát. Minden nő királynő, mert annak született! Minden férfi válhat igazi férfivá, ha hajlandó tenni a másik öröméért. A férfi is csak abból tud táplálkozni, ő is csak attól érzi jól magát, ha szeretik. Tudjuk jól, az érzelmi megnyílás férfiként még nehezebb, felőletek nézve a dolgot, szinte lehetetlen: senki sem tanulta, nem volt kitől, a kérdés felvetése is érthetetlen, tekintve, hogy soha nem volt napirenden. Megértjük. De egyszer a férfi is feladja, belefárad, elege lesz, mert mindannyian emberek vagyunk, és ha tagadjuk is, csak szívből, csak szeretetből tudunk élni… Ti is, mi is.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez