Ha az Igazit keresed, előbb neked kell Igazivá válnod

Érzelmileg elszegényedett világunkban fontos örömforrássá vált a szerelem, miközben azt gondoljuk, felnőttként vagyunk jelen benne.

Érzelmileg elszegényedett világunkban fontos örömforrássá vált a szerelem, miközben azt gondoljuk, felnőttként vagyunk jelen benne. Pedig a szerelmes ember érzései inkább egy csecsemőére hasonlítanak, ahogy a csecsemő az anyjával, a szerelmünkkel akarunk eggyé válni, szimbiózist megélni, azonnal és örökre. Kizárjuk a külvilágot, az örök ölelés biztonságában csak ketten akarunk létezni. Idővel, ahogy anyának és gyermekének, meg kell mi is találnunk a megfelelő távolságot, és a választ: ki vagyok én, és ki vagy te?

Ha az Igazit keresed, előbb neked kell Igazivá válnod - - - önismeret, önismereti út, párkapcsolat,

A lángolás idején tudjuk, hogy szerelmünk kitalálja a gondolatainkat, vágyainkat, de később magunknak kell kommunikálni azokat, és már csak közös munkával, fejlődéssel, egymásra figyeléssel, minőségi idővel, kölcsönös megerősítésekkel hozható létre a teljesség. Az elvárásaink gyakran tényleg egy idealizált Igazihoz, nagy Ő-höz kapcsolódnak szorosan, így azt gondoljuk, akkor döntöttünk jól valaki mellett, ha beteljesedik az a fajta ösztönös ősbizalom, nyugalom, és biztonság érzése, amit csecsemőként édesanyánkkal megélhettünk. „Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom. Ostoba vagyok - foglalkozz velem” – írja József Attila. Pedig az érzelmileg érett szerelem nem a folyamatos, adakozó, önfeláldozó gondoskodást, figyelmet várja passzívan.

Egy kapcsolatban hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy nekünk semmit sem kell csinálnunk, majd a másik gondoskodik, változik és kérés nélkül, önfeláldozva megtesz mindent, hiszen a csecsemőnek sem kell mást tenni, mint létezni, és édesanyja gondoskodását várni. Idővel, ahogy anyának és gyermekének, nekünk is meg kell találnunk a megfelelő távolságot. Kezdetben lehet, hogy szerelmünk kitalálja a gondolatainkat, vágyainkat, de később magunknak kell megfogalmaznunk azokat, és már csak egymásra figyeléssel, kölcsönös megerősítésekkel, és ami a legfontosabb: az idealizálás elengedésével hozható létre egy igazi szövetség.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Király Eszter

A párkapcsolat tartja elénk a legélesebb, leghitelesebb tükröt önmagunkról. Megláthatjuk benne saját pompánkat is, de a hiány mindig jéghidegen fog arcul csapni. Belenézni abba a tükörbe, amit a társad tart neked mindig nehéz. Elfuthatunk a saját tükörképünk elől, és megpróbálhatunk olyan látványt találni, ami megfelelő, amit el tudunk viselni, de bárkihez is szaladunk, csak saját magunkat fogjuk látni benne. A tükröt dühödten, össze lehet törni, de eljuthatunk olyan szintekre, ahol képesek vagyunk önkritikával, önismerettel szemlélni a gyengeségeinket, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is. Ebben a felismerésben, és fejlődésben segítek az írásaimmal. Cikkeim a párkapcsolati témákon túl érintik a női-férfi szerepegyensúly fennmaradásának, és a hagyományos értékek megőrzésének fontosságát is.