Szerintem mindannyiunk életében volt már olyan periódus, amelyben, ha nem is hosszú ideig, de rövidtávon több olyan ember mellett állomásoztunk, akik nem érintették meg a lelkünket teljes mértékben. Vagy talán egyáltalán nem. Akik mellett inkább a konstans gyomorideg dúlt bennünk, mintsem a biztonság és a nyugalom érzése.

Szóval régen nagyon vágytam egy társra. Régóta vágytam már arra, hogy valaki mást is nyújtson a vonzódáson, az emberi ösztönökön kívül, melyek sokszor csalfák. Aztán elengedtem ezt az álmomat, mert nem jött az érzés, és azt hiszem nem is kutattam egy idő után.

És akkor jöttél Te. Váratlanul, mégis arra gondoltam, hogy ez nem lehet véletlen. Társakká váltunk, nem az általánosan definiált értelemben. Lelkileg is kapcsolódtunk. Láttad ki vagyok, hogy sérülékeny, törékeny részeim is rejtőznek mélyen. Láttad, hogy nem csak egy test, vagy egy számodra jóleső „hobbi” vagyok. Láttad, hogy mennyit sérültem nagy valószínűséggel a múltban. Bizony, az elég sok sebet tud ejteni rajtad, ha csak egy test vagy, lélek nélkül.
Nem csak egyszerűen láttad ezeket a dolgokat. A béke szigetévé váltál a számomra a szó szoros értelmében. Minden érintéseddel vagy apró gesztusoddal, amiből árad a szeretet, egy nagyon erős nyugalmi állapotot idézel elő. Minden alkalommal. Ez töretlen. Talán nyálasan hangzik, de bármi történik, akármilyen fájdalmat érzek, elég a jelenléted is ahhoz, hogy megnyugodjak és realizáljam a szívem még mindig ver és lélegzem is. 

Talán ezért érzem magam gyakran elveszettnek Nélküled, ha épp nem vagy mellettem. Hiszen Te vagy az egyetlen, aki mellett valójában megtapasztalhattam ezt a nehezen szavakba önthető érzelmi állapotot. Aki életemben először mindig hiányzik nekem.

Különleges ajándék ez, végső soron az, ebben biztos vagyok. Nem mindenki képes ilyen lelki köteléket kialakítani a másikkal, olyat, amit nem szennyez hátsó, csúf, rossz szándék. Hálás vagyok, amiért én mégis egy lettem azok közül, akik ezt az ajándékot megkaphatták. A nap minden egyes minutumában ott motoszkál a fejemben az a gondolat, hogy bármennyire is nehéz most éppen valami, bármennyire megszűnnék létezni is sokszor, mert annyira kilátástalannak tűnik valami, vagy fáj egy történés, ott vagy nekem. Ott leszel, mert bízhatok Benned, számíthatok Rád, és elég annyi, hogy átölelj, vagy összebújva aludjunk el, újra egész vagyok.

Nem azt mondom, hogy Nélküled félember vagyok csupán, legalábbis nem szeretném, hogy úgy tűnjön, vagy, hogy valóban úgy érezzem. De általad, kettőnk által valami olyan újnak vagyok a részese, amiről korábban azt sem tudtam, hogy létezik. 

Éreztétek már úgy, hogy amikor nagyon mélyen vagytok, és kutatnátok a fejetekben egy olyan személy után, aki ért, lát téged, aki szorosan és őszintén ölel át, csak sötét, színtelen figurákat találtok inkább? Akik állnak egy helyben, majd elfordulnak, mintsem őrizzenek? Én éreztem már így, nem kevésszer. 
Ezért olyan más most Veled. Olyan hihetetlen sokszor. Persze nem fogom a saját magam által legyártott, zéró relevanciával rendelkező teóriáimmal lerombolni a valóságot, mert ez a valóság. Egyszerűen csak hálás vagyok és köszönöm. Azt, hogy a béke szigete lettél nekem.

• párkapcsolat szeretet társat találni

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!