Néha annyira küzdünk azért, hogy a környezetünk semmit se észleljen az aktuális lelki állapotunkból, hogy szinte még mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben, miközben épp a világunk omlik össze. De mikor jutottunk el oda, hogy szégyen felvállalni azt, ha éppen nem vagyunk a topon? Mikor lett a világ annyira felületes, hogy el akarjuk fedni a vívódásainkat, és ezzel együtt saját magunkat is?

Az agyad nem hagy aludni

Amikor ébren vagy, jól vagy. Jól szórakozol, boldognak érzed magad. Aztán amint a fejed a párnára kerül olyan, mintha az elméd felébredne, táplálva benned minden rossz energiát, amit a nap folyamán elfojtottál. Nem is emlékszel, mikor aludtál utoljára jót.

Felesleges drámákat generálsz

Általában sokkal kedvesebb vagy ennél. A környezeted azonban most fokozottan kerülni próbál téged, mindenki tojáshéjon táncol körülötted. Az ingerlékenység jól ismert tünete a depressziónak.

Folyton a tökéletességre koncentrálsz

A fejlődésre való törekvés egy remek dolog. Nincs azzal semmi baj, ha jobb ember akarsz lenni, sőt ez nagyon fontos eleme is a személyiségünk formálásának. De ha kényszeresen ezen küzdesz és a dolgok még mindig nem elég jók, akkor azzal csak egy olyan állapotot generálsz magadban, hogy folyton elégedettlen leszel önmagaddal. A perfekcionizmus nagyon könnyen átcsaphat depresszióba, vagy szorongásba.

Képtelen vagy elengedni

Ha valamire túlzottan ráfeszülsz, amit normál esetben már rég elengedtél volna, akkor nem árt elgondolkodni azon, hogy mi is történik most valójában? Sokszor így projektáljuk ki a bennünk lévő rossz érzéseket, félelmeket, vagy elfojtott gondolatokat. Keresünk valamit, amin pöröghetünk. De a kérdés az, hogy hova vezet ez? Ilyen esetben érdemes egy terapeuta segítségét is kérni, hiszen így sokkal hamarabb világos képet kaphatsz arról, hogy mi okozza ezeket a dolgokat benned. 

Mindig másokat próbálsz meggyőzni arról, hogy minden rendben veled

Folyamatosan azt a kérdést szegezik neked, hogy: "Jól vagy?" Vajon mi lehet ennek az oka? Talán a környezeted már észrevett valamit, amit te magad még mindig nem akarsz beismerni. 

Az egésznek a lényege az, hogy sosincs abban semmi szégyellnivaló, ha éppen nem vagy jól. Minden ember életében vannak olyan nehezebb időszakok, amikor kimerül az érzelmi tartalék és bizony jól jön a külső segítség. Ne félj felvállalni a benned lévő érzéseket, sőt szinte kötelező. Hiszen sok esetben azzal csak többet ártasz magadnak, ha mindezt elnyomod magadban. 

• elnyomni az érzéseket érzelmi kimerülés érzések mentális kimerültség

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!