Csak utána ne panaszkodj! Az önszabotázs olyan szándékos cselekvés vagy tétlenség, amely meggátol abban, hogy elérd az álmaidat, a céljaidat és keresztezi minden olyan előrehaladás esélyét, amely ahhoz szükséges, hogy ne csak egy helyben toporogj. Sokan hajlamosak ebbe az állapotba beleragadni. A kérdés csak az, hogy meddig akarod ezt tenni önmagaddal?

Halogatás

Mindent halogatsz, még a legegyszerűbb feladatokat is, és ennek következtében lábon lövöd saját magadat. És bármennyire is szeretnél elérni valamit, nagyon küzdesz azért, hogy rávegyed magad arra, hogy elkezdj dolgozni érte, amíg lényegében már túl késő lesz ahhoz, hogy jól (vagy egyáltalán) csináld.

Lehetetlen mércéket állítasz

Gyakran kitűzöl elérhetetlen célokat, majd amikor rájössz, hogy nem tudod elérni őket, felismered, hogy kudarcot vallottál, ami egyfajta önigazolásként szolgál neked. Ez a klasszikus önszabotázs. Mert bár azt állítod, hogy akarsz valamit, megbizonyosodtál arról, hogy nem érheted el, hiszen mindenki láthatja, hogy te megpróbáltad, de kudarcot vallottál. A lehetetlen mércék az irreális határidők vagy határidők felállításától a perfekcionizmusig terjednek ezek az önkorlátozó dolgok.

A lelked mélyén félsz, hogy sikeres lehetsz

A sikeresség végül is sokkal nagyobb felelősséget jelent. Ha folyamatosan szabotálod a siker esélyeit, akkor lehet, hogy ez félelemből és az önbizalomhiányodból fakad  Lehet, hogy ennek az egész önszabotázsnak az az igazi oka, hogy úgy gondolod, nem tudnád kezelni a sikerrel kéz a kézben járó felelősséget. 

• kudarctól való félelem önszabotázs

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!