Olykor szembejön velem a szerelem. Szelíden, könnyedén lépkedve lep meg utcán, parkban, vagy bárhol, ahol kedve szottyan megfordulni. Könnyű csókot lehet az éterbe, megérint, aztán tova illan.

Legutóbb az utcán sétáltam épp, postai ügyeimet intéztem mikor megláttam. Tizenhét éves forma fiú és lány jött velem szembe. Mindketten tornacipőben, farmerban, kabátban, kézenfogva sétáltak, s tőlem úgy két méterre megálltak. – Jaj, sikított a lány, s hirtelen mindhárman a cipőjére néztünk. Elbomlott a cipőfűzője. A srác lehajolt, s egy pillanat alatt kecses masnit kötött a fűzőből. - Köszönöm – ámuldozott a lány és ezer csókkal borította a fiú arcát.

A közeli parkban láttam legközelebb a szerelmet, épp fodrászhoz siettem. Egy idősebb pár sétált velem szembe - szemmel láthatóan külföldiek - ötvenes, ősz, rendkívül magas, sportos férfi szorongatta egy nála két fejjel alacsonyabb, indián külsejű, érett korú, cserzett bőrű, testesebb nő kezét. Persze ebben még nem volt semmi különös, de amint melléjük értem elkaptam egy pillanatot. A tekintetüket, ahogy egymásra néztek, ahogy a férfi a nőre nézett… Mint a legszebb nőre a világon! A lélegzetem is elállt.

Élnek körülöttünk férfiak – állapítottam meg magamban – akik őszintén szeretnek egy nőt, akiknek örömöt jelent egy nőt csodálni, rajongani érte, de akár kiszolgálni is, ha úgy adja a helyzet. Aki életében az az egy nő a legfontosabb szereplő. Aki számára a nő kincs, akit a tenyerén hordozhat, akiért élhet. Aki mindenkinél fontosabb számára, barátoknál, munkánál, rokonoknál, mindenkinél…

Élnek körülöttünk férfiak, akik úgy értelmezik a párkapcsolatot, a szerelmet, ahogy mi, nők, szeretnénk: szeretetteljesen, odaadással, kiegyensúlyozottan, bizalommal.

Élnek körülöttünk férfiak, akik nem hagynak cserben, akikre lehet számítani, akik mellett biztonságban élhetünk, hisz ez az élet természetes módja.

Élnek körülöttünk férfiak, akikre vágyunk, s akikkel ha mindketten készen állunk, találkozni is fogunk!

• életmesék szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!