Határ a csillagos ég – Audi A3 Sportback 35 TDI Triptronic S-Line

Ahogyan a nyolcadik szériás Golf, Skoda Octavia és Seat Leon is új generációhoz érkezett, úgy vált időszerűvé, hogy az azonos alapokon nyugvó Audi A3 is méltó utódot kapjon. Nem is olyan régen, tavaly ősszel teszteltük ugyanezen széria benzines változatát, amelynek tesztje itt olvasható, most az azonos lóerővel rendelkező dízel változatot vettük górcső alá.

A benzines tesztautónál reklamáltam, hogy miért nincsen benne bőr és miért nem automata a váltó, így a kérésem meghallgattatott és a most kapott Audiba mind a kettő belekerült. Jól éreztem azt, hogy hiányzik belőle az automata. A luxus, amelyet ez az autó kínál, ahhoz mindenképpen ez dukál. A hétfokozatú DSG váltó kiválóan illik az autóhoz, nagyon kellemesen, észrevétlenül teszi a dolgát. A mostani szériában a váltókar – csakúgy, mint a konszerntársak esetében is – egy kapcsolóvá zsugorodott, amely szintén szimpatikus. Nagyban növeli a középkonzol tájékán a térérzetet.

Az Audi A3 negyedik szériája 3cm-rel hosszabb és 4 cm-rel szélesebb lett elődjénél. A tengelytáv nem változott és a magassága is csak pár millimétert. Az arányai így még jobbak lettek és sokkal jobban sugallja, hogy tökéletesen fekszi az utat. Ez utóbbit hangsúlyozzák valószínűleg az éles szögekkel megtört spoilerek a lökhárító alsó részén. A sportosság és az erő bemutatása egyértelműen a cél, ami talán néhány helyen túl is lett tolva. A kamu légbeömlők, dupla kipufogóvég utánzat szerintem fölösleges, mert ez az autó ezek nélkül is remekül mutat. De a mostani Audi/VW konszern design irányzatban ez egy nagyon erős vonulat, szóval ki vagyok én, hogy megmondjam, hogy ez nem pálya, hogy a bal alulra kivezetett valódi kipufogó helyett a lökhárítón van két széles dupla rajzolva.
Nagyjából, és ez nem sok, ennyi, amibe igazából bele lehet kötni az új A3 esetén. Formai szempontból követték az elődök vonalait, de megvan benne minden olyan módosítás, ami miatt új és modern lett ez a modell.

A belső térérzet, és ez nyilván a szélesség növekedésnek is köszönhető, kifejezetten jó. A belső térben Audi szintű összeszereléssel, anyagminőséggel találkozunk. Szép a kidolgozás, a két prémium versenytárssal szemben robosztus hatású a formavilág. Az első ülések elképesztően kényelmesek és a hátsó sorban is megfelelő a térkínálat két felnőtt számára. A hátsó-középső ülést mind a kardán, mind a fejtér miatt inkább csak gyerekeknek, vagy kisebb termetűeknek ajánlanám.

Digitalizációban természetesen nem marad el az Audi. Két jókora kijelzőn kap a vezető visszajelzést, illetve a középkonzol érintőképernyője segítségével számos beállítást tehetünk, amelynek köszönhetően teljesen testre szabhatjuk a járművet. A kezelése könnyű, logikus. A telefont viszont sajnos csak vezeték segítségével tudjuk kitükrözni. Van ennek is előnye, mert tapasztalatom alapján, így sokkal stabilabban működik.

A személyre szabhatóság a műszerfalra is igaz, a kiváló minőségű display tényleg kihasználja a lehetőséget, hogy bármi megjelenhet rajta. Amihez kár volt nyúlni az elődhöz képest az a hangvezérlő a váltókapcsoló előtt. Úgy gondolom, hogy a korábbi „hagyományos” tekerő és annak elhelyezése maga volt a tökély. Pont a kartámaszról, a kezünk felemelése nélkül lehetett tekergetni a hangerősséget. Én azóta is minden autóban ezt keresem és nem értem, hogy miért nem koppintotta le még senki ezt a megoldást (talán a Lexus UX-ben volt hasonló, de ott sem volt ennyire jó helyen). Ehelyett most egy iPod-ra hajazó, odafigyelést igénylő lapocskát kaptunk helyette.

A 150 lóerős dízel remekül illik ehhez az autóhoz és általa igazi hosszútávú utazóautó születik az A3-ból, amellyel szökőévben kell megállni tankolni. Ha betartjuk a szabályokat, akkor autópályán 4,3, országúton 3,8-3,9, városban pedig 5 liter körüli fogyasztásra számíthatunk. Az 50 literes üzemanyagtankot tehát 1000 kilométeren belül ritkán kell kinyitni. Így nagy segítség, hogy a műszerfal ikonja jelzi, hogy a jobb oldalon van a beömlő nyílás. Ez a fogyasztás teszi fel bennem a kérdőjelet, hogy miért is kellenek a hybrid motorok? Nagyságrendileg ugyanerre a fogyasztásra képesek, vagy még valamivel magasabb átlagra és ha a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vesszük, akkor nem szabad elfeledkezni a rengeteg akkumulátorról sem, amit maguk mögött hagynak. A plug-in hybridek esetében pedig felejtsük el, hogy 6-800 vagy akár több kilométert meg tudnak tenni egyvégtében kedvező fogyasztással. Ha valaki nem kizárólag 50 kilométeres körzeten belüli ingázásra használja az autót, akkor 7-8 vagy akár magasabb átlagfogyasztást könyvelhet el egy benzinmotorral. Éppen ezért én nem temetném a dízeleket. Ez a motor a jó példa rá, hogy miért nem.

A kiváló minőségnek, a jó motornak viszont ára van. Az Audi láthatóan nem nagy tömegeknek szánja az A3-ast. Alapáron 12 millió forintnál indul a 35 TDI Tripronic váltóval, de ehhez jócskán lehet extrákat vásárolni. Így alakult ki a 18 millió forintos listaára a tesztelt autónak. Ezzel viszont nincs itt a vége, hiszen pár extra, például a tolatókamera, memóriás ülések, tetőablak, vagy a jobb hi-fi ebbe az összegbe bele sem fért. Tehát a határ a csillagos ég.

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Szőnyi Zoltán

Jó pár évet töltöttem az autós szakmában, de azt is mondhatjuk, hogy ez egy továbbtanulási időszak volt számomra, mivel egész életemben érdekeltek az autók. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen több száz különböző fajta autót volt szerencsém kipróbálni életem során és számos szakmai konferencián volt lehetőségem képződni. Igyekszem a megszokotthoz képest más megvilágításból írni, beszélni az autókról.