Bizony előfordulhat, hogy akármennyit alszunk, úgy érezzük fáradtak és kimerültek vagyunk. Tanakodunk mit tehettünk volna másképp, talán nem volt elég minőségi az alvásunk, esetleg kevesebb egy ideje a kelleténél. Elkezdünk figyelni rá, de semmi sem változik, és egyre fáradtabbnak érezzük magunkat… Nos, ha ez az állapot tartósan fennáll, könnyen meglehet, hogy nem fizikailag vagyunk valójában fáradtak, hanem a lelkünk fáradt el, a lelkünk merült ki.
De mit tehetünk a lelki kimerültség ellen? Mi okozhatta ezt az állapotot? Lelkünk kimerülhet egyoldalú kapcsolatokban, ami lehet akár baráti, akár családi, akár szerelmi viszony. Ha csupán mi teszünk bele, mi adunk bele energiát, mi töltjük fel a másik embert és folyamatosan csak mi adunk, de mi semmit nem kapunk vissza, lelkünk könnyen elfáradhat.
Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ne kellene másokra energiát áldozni, csupán hogy két ember helyett egy fő nem tud semmilyen kapcsolatot fenntartani, két ember lelkét, szeretetét, kölcsönös támogatását és lelkesedő energiáit egy ember nem helyettesítheti, legalábbis tartósan nem. Szintén hatalmas mértékben szívhat le bennünket bármilyen tevékenység, amelyben nem leljük örömünket, csupán robotként végezzük. Lehet ez egy munka, jól megszokott, de már nem élvezett hobbi vagy akár muszájból tett szívesség. Ha folyton csak fásultan végzünk valamit, olyat kell tennünk, amit nem szeretünk, nem motivál bennünket és szemernyi örömet sem találunk benne, az bizony borzasztóan sok energiát vesz ki belőlünk és cserébe semmit sem ad.
Az első lépés, hogy felismerjük mi az, ami ilyen mértékben lemerít bennünket. Ha pedig ezzel megvagyunk, érdemes fontolóra vennünk, hogy mennyire időleges vagy tartós ez az állapot, majd ehhez mérten cselekednünk. Ideig-óráig kimerülten is funkcionálunk, de egy lelki kimerültséget okozó helyzetben benne ragadni legalább olyan veszélyes, mint légynek a pókhálóban. Minél tovább toporgunk benne, annál több energiát veszítünk, és annál nehezebb lesz kikecmeregnünk. De bármilyen nehéznek is tűnik elsőre, amint megérint bennünket a változás szele, megérkezik az új motiváció vagy pusztán már a kimerítő negatív energiák súlya alól felszabadulva, sokkal több időnk és erőnk marad magunkra, arra, amit valójában szeretünk, és ami ténylegesen boldogságot, elégedettséget okoz, ezzel visszatöltve bennünket.
Fontos tehát, hogy miután észleltük a problémát, ne a csodát várjuk, hanem cselekedjünk! Vegyük észre, ha rossz helyre összpontosítjuk energiáinkat és próbáljuk meg átcsoportosítani azokat! Találjunk valami olyan tevékenységet, ami feltölt bennünket, ami boldogságot és elégedettséget hoz számunkra! Vegyük magunkat körbe olyan emberekkel, akikkel kölcsönösen számíthatunk egymásra, akik támogatnak minket és pozitív rezgéseikkel feltöltenek bennünket! Tartsuk észben, hogy amilyen módon mi befolyásoljuk a környezetünket, ugyanolyan módon a környezetünkből érkező ingerek is hatással vannak ránk, ezért nagyon nem mindegy, hogy kikkel vesszük magunkat körül és milyen energiákat engedünk be! Egy kis tudatossággal hatalmas változásokat idézhetünk elő, csupán bízni kell abban, hogy a nehézségek után jó vár ránk, ha mi is hajlandóak vagyunk tenni érte és észrevenni. Hiszen az eső utáni szivárvány csodája is a borús eget felváltó napsugár után kutató, bizakodó tekintet jutalma.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez