Hol kezdődik a bántalmazás?

Nem akkor kezdődött, amikor az első vércsepp a padlóra pattant. Nem akkor, amikor az első csont elrepedt és nem akkor, amikor a zokogás bekúszott a szomszéd lakásba. Nem akkor. Sokkal hamarabb.

Akkor kezdődött, amikor a csap szélét fogva azt mondta, hogy "Rohadt kurva!" Még csak magában, a foga között sziszegve. Na meg akkor, amikor már hangosan is mondta. Ordítva, majd elfojtva - az volt a rosszabb. Akkor kezdődött amikor először kijelentette, hogy "nem ér semmit és hasztalan, meg kövér is és a segge is akkora mint egy ház, és undorító disznó lett." Miközben a gyereket szoptatta.

Hol kezdődik a bántalmazás? - - - bántalmazás, bántalmazott, erőszak,

Akkor, amikor a pénzt az asztalra dobta és éreztette, hogy Ö csak egy kitartott. Aztán úgy folytatódott, hogy nem bírt a nő hozzábújni. A férfi megnézte a telefonját, naponta tízszer felhívta és üvöltve kurvázta, mert szerinte a szomszéd pasival dug. Az ocsmány részleteket is kifejtette, majd azt ordította: Ne zokogj te ribanc, mert szétütöm a fejed! A nő kérte, hogy ne a gyerek előtt, mert hallja, de erre azzal fenyegette, hogy elveszi a gyereket is. Persze a nő nem dugott a szomszéd pasival, eszébe sem jutott és próbálta tovább szeretni, akkor is, amikor összeszorított foggal feküdt alatta, hányni tudott volna, és meg akarta enyhíteni. De nem sikerült, és az első vércsepp a padlóra pattant, az első csont elrepedt és a zokogás bekúszott a szomszéd lakásba, de nem segített senki.

Az egész így kezdődött és végződött. Közönyben folytatódott, és vagy túlélte vagy nem.

De nem csak itt kezdődött. Kezdődött az utcán, ahol azt mondták jól alá nyúlnának, meg jól megraknák, meg milyen jó nagy a szája. Kezdődött, amikor a felettese bezárta a tárgyalóba, meg amikor megfenyegette, hogy elveszíti a munkáját, ha ne fekszik fel az asztalra. Akkor is ez kezdődött, amikor csak viccből odaszólt, hogy nem elég, meg szép, meg szexi. Aztán folytatódott egy kis pofonnal, meg benyúlt a blúzába, mert ez normális. De nem csak itt kezdődik. Kezdődik ott, ahol természetes, hogy alsóbbrendű vagy. Ott ahol arról beszélnek, majd megvédenek, de senki nem véd meg. És ott is, ahol a nők szerint is fogd be, mert jó dolgodban már nem tudod mit csinálj és a férfi az férfi és kész.

1 / 2. oldal

Következő

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Barna Berni

Csak nemrégiben jutottam el oda, hogy le merjem írni magamról azt, hogy: Író. Egy megjelent és egy megjelenésre váró könyvvel és számtalan írással a hátam mögött. Szóval, író vagyok. Írónő aki szenvedélyesen kutatja azt, ami a felszín mögött van és csak ritkán látható. Ehhez be kellett járnom a fél világot és a saját útjaimat is. Azt az utat, ami szerintem az egyetlen út, mi egymáshoz vezethet minket. Az önismeret útját. Erről írok, néha szépen, néha nyersen, de remélem őszintén. Napi Júlia: Ki is valójában Júlia? Júlia minden létező. Istennő, királynő, gyermek, anya, feleség, szerető, szabályos és szabálytalan, elveszett és erős, önálló, tévelygő, céltudatos, forró és hideg. Júlia mi vagyunk, mi, Nők, minden minőségünkben megnyilvánulva. Vannak korlátaink, de ezeket a korlátokat valójában mi hoztuk létre önmagunk számára, mert azt hittük, majd megóv a csalódásoktól. Aztán még is csalódtunk, majd újra és újra felálltunk. Megértettük, hogy valójában Júlia a sérüléseitől lett erős, mert ezeken keresztül felfedezhette azt: Ki is Ő valójában? Júlia én vagyok és te vagy. Ezek a mi történeteink.