Hosszú fáradságos idő után végre elkezdtem megtalálni a szépséget saját magamban. Leginkább lelki síkon és mentális tekintetében. Újra úgy érzem, hogy igazán gondoskodni szeretnék magamról, a saját jólétemről. Minden nap felébredve megpróbálok valamit tenni, kizárólag a boldogságom érdekében, és nekem ez most így nagyon jó.

Megpróbálok tenni valamit azért is, hogy ismét közelebb kerüljek önmagamhoz, az álmaimhoz. Nagyon hosszú idő után most igazán szeretnék egyedül lenni. Ez nem egy önbecsapás, még csak nem is menekülés. Nem cáfolni akarom a magányt az életemben. Ugyanakkor az tény, hogy most valóban érzem, hogy nem vagyok érzelmileg "elérhető". És ezúttal azt is érzem, hogy ez nem is feltétlenül baj. Hiszen így van időm a gyógyulásra. 

És ez rendben van, rendben van beismerni, hogy egy kicsit elvesztem, és rendben van beismerni magamnak azt is, hogy egy ponton néha kell idő arra, hogy valami egészen újat alkossak. Hogy újra rátaláljak önmagamra, a belső egyensúlyomra és azokra a vágyakra, melyeket kicsit sem helyeztem fókuszba az utóbbi időben. Időre van szükségem ahhoz, hogy képes legyek újra érzelmileg megnyílni, és tudjátok mit, ez is rendben van. Mindez oké, mindaddig, amíg őszinte vagy magaddal és másokkal, mindaddig, amíg nem vezetsz meg senkit sem, és mindaddig, amíg megteszed a szükséges lépéseket, hogy belülről gyógyulhass. 

Nagyon hosszú idő óta először nem másokban keresem a gyógyulásom forrását. Talán furcsa felismerés ez, de mégis sokan megtesszük, hogy instant megoldásokkal próbáljuk a lyukakat betömködni a lelkünkben. Nem leszek álszent, hiszen én is hajlottam efelé egy időben. Mígnem felismertem azt, hogy ez valójában nem vezet sehová. Ugyanakkor arra megfelelő tanulási időszak volt, hogy jobban megismerjem saját hibáimat vagy hiányosságaimat. Nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy tudjam mit jelent megbocsátani magamnak, hogy abbahagyjam az önvádat és nem utolsó sorban a saját magam büntetését olyan dolgokért, melyekben nem én hibáztam. Ideje volt már, hogy megértsem és megtapasztaljam, hogy mit jelent bátran felvállalni önmagam és beismerni, hogy néhány dolog megtörténik, akkor is, ha fáj és ez teljesen rendben van, mert ezek a tapasztalások valóban segítenek közelebb hozni a vágyott életet.

Mindannyian voltunk már a gödör legalján, de innen szép felállni. És nincs azzal semmi baj, ha századszor is átismétled magadban a történteket, lefuttatod az agyadban és levonod a konzekvenciákat. Beismertem azt is, hogy nagyon sokáig nem csináltam jól a dolgokat az életemben. Újra és újra ugyanazokat a köröket róttam, teljesen értelmetlenül, de a lényeg mégis azon van, hogy felismertem az elakadásomat. Nem mindig vagyunk megfelelő lelkiállapotban ahhoz, hogy ezt belássuk és következetesen próbáljunk működni. Ugyanakkor sosem késő és mindig lesz rá lehetőség. Bármikor elkezdhetjük a megoldásokat keresni. Mindaddig, amíg elhatározod, hogy megpróbálsz önmagad legjobb verziója lenni, addig te megteszed a legtöbbet. Mindaddig, amíg készen állsz magad mögött hagyni bizonyos mérgező embereket, mérgező helyzeteket, amelyek legkevésbé sem segítenek neked abban, hogy egészséges módon élhesd a lelkiségedet, addig jó úton vagy. Én is erre törekszem. Éppen ez az oka, hogy valóban időt adtam magamnak.

És bátran kijelenthetem, hogy végre hosszú idő után, nem félek a változástól. Sőt, voltaképpen nagyon várom. Alig várom a dolgokat, amiket az út során megtapasztalhatok, mert ezúttal nem kényszerből teszem mindezt, hanem valóban egy belső erő vezér, csakis önmagamért. 

• életszemlélet lélekhangok önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!