Így megy ez… - Vonnegut nem halt meg
Persze nem igaz, meg mintha a múzsák is egyre halkulnának, de a mester, aki valaki szerint fekete humor, mások szerint csak hiperrealista mélabú, itt van újra, és ha már idekerült, természetesen eligazít minket a múltból.
Vámpéterek, foma és nagybömbök
Teljesen mindegy melyik idősíkban, melyik bolygón járunk, az élmény ugyanaz. Kiadatlan gyűjtemény, legalábbis itthon ismeretlen, de mégis minden sora, minden gondolata, és gondolatisága ismert és megismételhető, persze nem a földi halandóknak…
Hogy hogyan kommunikálnak távoli, igaz, csupán a képzeletben távoli Univerzumokban, ezt pontosan tudjuk, meg a bús hétfőnek is „Isten veledet” mondunk, de hogy még a sírból, vagy a Mennyből - kinek hogyan tetszik - is üzen nekünk, az már túlmegy azon a bizonyos lélektani határon.
Antropológiai szempontból ez teljesen modernül érthető.
A mai gazdasági világválság pont kettes világunkban talán újra és újra útmutatást adhatnak a sorok, bár a hatvanas-hetvenes évek Amerikájában járunk, de valójában teljesen mindegy, hiszen egy idők felett és mellett, meg alatt is álló történet, ahol végül minden jóra fordulhat…
Vagy nem.
Persze aki emberből van, és emberként is létezik, és elég bátor, hogy észrevegye, ha valami szép, az pontosan és behatóan ismeri az író minden egyes zegét-zugát, és nem csalódik, hiszen például megtudhatja, hogy miért is érdemesebb előadásokat tartani, mint novellákat bütykölni, és ennek ellenére miért is hagyhatunk fel vele.
A cím a Macskabölcsőből való, aki olvasta, pontosan tudja, mire utal, aki pedig nem, annak éppen itt az ideje, hogy megismerje az élet, illetve élet utáni életművet, és nekiveselkedjen megérteni, hogy mi a különbség a zaj és a dallam között.
Nem is kérdés, Vonnegut halála után is természetesen Vonnegut tanít minket.
Így megy ez.
Bokros László
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez