Imhotep - a múmia életre kel!

Hogyan is lehetne jellemezni egy pár szóban? Ezt döntsék el Önök! De ha engem kérdeznek, ez az egyik legérdekesebb kivitelezésű munkám. Persze biztos egy kicsit elfogult vagyok, de számomra ez a legkedvesebb.

Meséltem már Önöknek arról, hogy nagyon szeretem a jó kaland filmeket?

Én mindig találok valami érdekesett bennük, ahogy azt a rendezők elképzelték.

Persze a modern technikai berende-zésekkel és csodálatos számítástechnikai vívmányokkal bármit el lehet hitetni a nézőkkel. Régen még sok filmben felépítették a jeleneteket nagyon drága költségvetésű, ám nagyszerű dísz-letekkel. Ez már a múlté. Én még az a srác vagyok, akit érdekel, hogy hogyan gondolkodtak azok, akik kitaláltak egy jelentet és azt le kellett modellezni. Hogyan próbálták elhitetni velünk blue box, green box, helyett, hogy amit látunk, tényleg ott van. Mi nézők pedig beleéljük magunkat egy-egy csodás jelenetbe.

Én is tettem egy próbát erre. Igaz kicsiben, de döntsék el Önök, sikerült-e?

Imhotep

Bizonyára sokan látták a Múmia című filmet. Nekem az egyik nagy kedvencem. Rengeteg misztikum és érdekes jelenet található benne. Ez az a film ami talán a legjobban megmozgatja fantáziánkat. Kaland, látvány és hatalmas jelenetek, miközben egy feltámadott Múmia próbálja hatalmába keríteni a körülötte lévő világot. Mekkora történet lett új köntösbe kötve. Néztem a filmet, már ki tudja hányadszor és egyszer csak eszembe jutott, mi lenne, ha készítenék valami kis jelenet a filmből. A magam elképzelése szerint.

Persze azért arra is ügyelve, hogy ha mások is látni fogják, eszükbe jusson a film. Néztem és gondolkodtam melyik lenne jó jelenet, amit ábrázoljak. Melyik lenne az, ami hatalmas, ami monumentális és elgondolkodtat majd. Kitaláltam! Az a jelenet, amikor Imhotep főpap száját kitátva elindít egy homokvihart, melyben az ő arca jelenik meg és homok formájában próbálja bekapni és eltüntetni az ő ellenségeit, akik egy repülőgéppel menekülnek.  Na igen, ez dioráma lesz!! Gondoltam. Már csak egy bökkenő volt. Hogyan oldok meg mindent? Hogyan lesz szálló porvihar? Hogyan lesz nagy homokból készült arc és persze hogy áll össze ez az egész. Hamar le is tettem a dologról. De nem hagyott nyugodni a gondolat. Nem aludtam napokig, mert járt az agyam, meg kell csinálnom. Valahogy meg kell csinálnom, csak ezen gondolkodtam.

A munka

Ahogy mindig, most is az volt az első feladatom, hogy megszerezzem a dioráma alap makettjét: a repülőgépet és a figurákat. Sok információt gyűjtöttem a gépről. De ahogy lenni szokott sajnos ilyen makettet csak külföldről lehet beszerezni. Én pedig nem szerettem volna hosszú heteket várni. Így segítséget kértem másoktól mit javasolnak. Több jó ötlet kaptam a repülőgéppel kapcsolatban Így egy nagyon hasonló típusú és itthon könnyen beszerezhető gépet szereztem. A figurák átalakítás után megkapták végleges formájukat. Az állóból lett fekvő és ülő figura.

Már többször láttam mások munkáján, hogy megpróbáltak vatelinből füstöt készíteni. Én mindig féltem ettől a dologtól. Miért? Talán, azért mert nem érzem, hogy tökéletes hatást lehetne elérni. De mivel nem volt igazán más gondolatom nekem se, így maradt alapanyagnak a vatelin. De mitől is lesz ez a fehér anyag porvihar? Egy kis adagot letéptem és egy kicsi gombócot készítettem belőle. Majd megfestettem homok színű festékkel. Miután ez megszáradt széthúzogattam a kis vatelin gombócot, és mivel nem teljesen hatolt át a festék az anyagon így átmenetek képződtek. Nagyon jó hatásnak éreztem.

Gondoltam, na akkor, ha ez nagy tömegbe lesz felépítve jól fog mutatni. Az alap így már megvolt. 

Már csak egy nagy homok arc kellene. Miből is készítsem el, hogy olyan legyen, mint a filmben? Hát, nem volt könnyű feladat.

Kerestem minden megoldást de, sajnos méretben nem volt semmi megfelelő, amit felhasználhattam volna ehhez a diorámához. Egyszer csak jött gondolat. Mi lenne, ha elkészíteném az arcom másolatát agyagból majd azt egy kicsit átalakítva, megformázva beilleszteném a képbe. Gyúrtam formáztam és a régi szobrászkodási ismereteimet össze-szedve, elkészítettem az arcot. Napokig hagytam az agyagot, hogy jól megszáradjon. Miután ez is elkészült, jött az egész összerakosgatása. Talán ilyen gyorsan még nem készítettem el diorámát. Annyira szerettem volna már látni, hogy milyen lesz egyben az egész, hogy nem hagytam abba a munkát. Egész nap, sőt még éjszaka is építettem. 

A teret úgy alakítottam ki, hogy hungarocellből elkészítettem a keretet, amely az arcot tartja. Majd az oldalfalakat és az arc körül beborítottam vatelinnel.  Amikor ez elkészült egy okkerszínű spray-el megfújtam az anyagot így meglett a hátterem. Ezután felragasztottam végleges helyére az arcot és azt is befestettem okkerszínűre. Ezután kisebb nagyobb darabokat tépkedtem le az anyagból majd ezekből gombócokat, formáztam, mert miután sok képanyagot megnéztem homok viharokról, így ezt találtam a leginkább megfelelő formának. Szépen beillesztettem a különböző nagyságokat a helyükre. És ezt is megfestettem. A látvány magáért beszélt. Nagyon örültem neki, mert elértem azt, amit szerettem volna. De ott volt egy sima arc és az nem illett ebbe a közegbe. Akkor jött az újabb ötletem. Mi lesz, ha befújom ragasztó spray-el és erre nagyon finom (Csincsilla) homokot szórok. Olyan lesz, mintha tényleg a homokból rakodott volna össze ez a nyújtott szájú arc.

Elkészítettem. A kép összeállt. Egy nagyot sóhajtottam és arra gondoltam most olyat alkottam, mint még soha. Egy kicsi kép a filmből. Nagyon jó volt ránézni. De mi adja meg a majdnem végleges formát? Hát persze a kisrepülő a szárnyra kötözött emberekkel, akik éppen menekülni próbálnak a vihar elől. A repülőgépet egy szál drótra erősítettem és bele szőttem a vatelinbe úgy, hogy ne is látszódjon. Így nem rontotta el a vizuális hatást.

A végső pont pedig az egész diorámát megalapozó keret volt. Arra gondoltam, ha már Egyiptom és múmia, akkor egy pár kőbe faragott hieroglif jól fog mutatni. Ezt gyurmából készítettem el és felragasztottam körbe az aljzatra.

Ne haragudjanak, hogy így elnyújtottam beszámolómat. De talán ez volt életem egyik legérdekesebb munkája. Nagyon rövid idő alatt készült el és kevés anyagszükséglete volt. De ha összességében nézem, olyan hatalmas munkának tűnik.

Kedves olvasó döntse el Ön, hogy sikerült-e illúziót keltenem ezzel a munkámmal.  Hunyja be a szemét és ha megjelenik Ön előtt a film ezen jelenete és még esetleg a film zenéje is felcsendül gondolataiban, akkor elértem célomat.

Megköszönöm figyelmüket és ígérem, hogy legközelebb egy hűvösebb helyre invitálom Önöket, egy frontvonal melletti téli tájra. Kérem, tartsanak velem akkor is.

                                                      Kiss Imre