Járvány, elszegényedés, szocproblémás hölgyek „szétnyitott”üzemmódban…

Megint csak maga az élet csókolt meg, mint egyfajta szürreális múzsa. Az elmúlt időszakban több ilyen hölggyel is próbáltam párkapcsolatot kialakítani, nem ítélkezem, sőt úgy gondolom, hogy mindenkinek jár egy esély, tök mindegy mit hozott otthonról és a múltja mennyire fényes, vagy homályos. Én mindig abból indulok ki, hogy egy új kapcsolatot sokkal könnyebb tiszta lappal indítani, lehetünk őszinték, persze csak akkor, ha a partnerünk részéről van erre fogadókészség. Én ilyen vagyok, illetve szomorú ezt kimondom, de a pontos megnevezés az, hogy már csak voltam…

6 hónap, 6 szocproblémás hölgy, nagyságrendileg 1,5 millió forint „mínusz”és rengeteg csalódás… Ezt az egész cikket baromi könnyű lenne leegyszerűsíteni azzal, hogy ezek a hölgyek nem szerelmet és normális párkapcsolatot keresnek, hanem egyszerűen egy anyagi és erkölcsi támogatót, cserében pedig kaphatsz egy fokkal lelkesebb szexuális szolgáltatást, mint egy hivatásostól, egy kicsivel több időt is az együttlétre, de az elvárásaik az egekben vannak, nem ismerik az oda-vissza balanszot és többnyire túlértékelik az általuk nyújtottakat. Kicsit elkalandoztam a címtől, bár felvezetőnek azért ennyi szükséges volt. NYILVÁN TUDOM, HOGY NEM MINDEN SZOCPROBLÉMÁS HÖLGY ILYEN, akinek nem inge, ne vegye magára, de nekem mind a 6 próbálkozásom kudarccal végződött, pedig nem rajtam múlt, lelkes voltam, nagyvonalú, bár lehet ez volt a baj. Én abból indultam ki, hogy ha egy bajba jutott, anyagilag gondokkal küzdő, kisgyermekes hölggyel megismerkedem és segítek neki, amiben csak tudok, akkor nem csak a háborgó szociálisan érzékeny lelkiismeretemet fogom megnyugtatni, de viszonzásként kaphatok megbecsülést, tiszteletet, sőt esetleg később szeretetet is.

Naiv voltam... Naiv azért is, mert ők csak egy pénzeszsákot láttak bennem, akit miután rájöttek, hogy nem lehet korlátlanul fosztogatni, odábbálltak, illetve volt, hogy én köszöntem el, miután átléptek egy olyan határt, ami számomra már elfogadhatatlan, sőt ízléstelenül szemérmetlen volt. De miért is történtek ezek a sztorik velem, miért vonzom be őket? Talán azért, mert a homlokomra van írva, hogy LUZER, és az, hogy LECSAPOLÁSRA VÁRÓ PÉNZESZSÁK? Persze az is lehet, hogy szimplán nem volt szerencsém, de azt hiszem, hogy itt sokkal többről van szó, sokkal mélyebben vannak azok a bizonyos gyökerek. A szegénység és az életben maradási/anyai ösztönök vezetnek el végül a prostitúcióhoz… A „nagykönyvek” azt mondják, hogy ha pénzt, vagy bármilyen anyagi jellegű dolgot fogadsz el szexuális szolgáltatásért, akkor azt ne szépítsük, prostitúciónak hívjuk a gyakorlatban. Mivel nagyon sok, anyagilag nehéz sorban lévő, főleg kisgyermekes anyuka nem tudja eltartani magát és gyermekét, az albérletet, stb, boldogan bevállal egy tehetősebb barátot, aki segít neki abban, hogy könnyebb legyen az élete, nyilván mindenki pontosan tudja, hogy hányas a kabát és a segítséget nem lehet keresztény valutával kifizetni. Akkor ezek a hölgyek most prostituáltak lettek? Tudom, hogy sokan felkapják most a fejüket, hogy nem mindenki ilyen, ez egy hülyeség, de ne magadból indulj ki kedves olvasó, hanem azokból a sok ezer hölgyből, akiken nem tud a családjuk segíteni, akiket elhagyott a faszfej férjük és nem fizetnek gyerektartást sem, elvesztették a munkájukat, mit csináljanak? Honnan várhatnának segítséget? Nem ítélem el őket ezért, hogy célirányosabban ismerkednek és így kiesnek azok a férfiak a párkapcsolati kosárból, akik egzisztenciálisan nem felelnek meg az elvárásoknak. Na de eljött a pillanat, hogy gyakorlati példával is előálljak, ne csak nyomjam itt a bullshit-et. Nagyon szép hölgy vagy, nem is értem igazán miért írtál rám, hiszen én nem vagyok egy cool pasi…

Járvány, elszegényedés, szocproblémás hölgyek „szétnyitott”üzemmódban… - Mindent egymásért - - férfiszemmel, férfiszempont,

Menő valóban nem, de mivel baromira egyszerű engem lecsekkolni, nyilván látszódik rajtam, hogy minőségi életet élek. Volt olyan, hogy kb 40 levelet kaptam egy nap alatt és feltűnt, hogy a nagyrésze kisgyermekes fiatalabb hölgyektől érkezett, 20-30 éves korosztálytól. Én alapból inkább a 40-45 éves hölgyekhez vonzódom, de rugalmas vagyok, bár ezeknek a hölgyeknek valamiért nem kellek, az előző cikkemben írtam erről egy kicsit. Többnyire tehát így kezdődik el az ismerkedés, majd online chat, telefonbeszélgetés, majd esetlegesen egy személyes találkozó. Itt már többnyire kapom az ívet, hogy egy „valódi férfire” vágynak, aki segít, ha vásárolni kell, vagy befúrni egy lukat a falba, stb. Többnyire már az elején megmutatják azokat a kártyákat a pakliból, melyben az is levan írva, hogy „jótét helyében jót várj”, azaz szépen és finoman rávezetnek arra, hogy nem lesznek hálátlanok ők sem, ha te sem. Nekem nincs ezzel bajom, hiszen hány meg hány olyan randim volt az elmúlt két évben, amikor pl elvittem a hölgyet vacsorázni, majd különféle programok, találkoztunk 3x, majd habzó szájjal üvöltve eltűnt az életemből, miután kiszedte belőlem, hogy az előző 6 évig tartó kapcsolatom 20 évvel fiatalabb volt, beteg állat vagyok.

Akkor most gusztustalan leszek, de nagyon őszinte… - 3 vacsora = 180 ezer - Színház, Divino-s borozgatás, egyebek = 100 ezer - Üzemanyag = 20 ezer Összefoglalva tehát 300 ezret költöttem erre a hölgyre és még csak nem is dugtam egy jót, sőt tiszta ideg lettem a végén a harmadik randi után. Most akkor egy rohadék vagyok? Csodálkoztok, hogy kezd a normális férfiaknak elege lenni ezekből az udvarlásokból? Persze, lehet most azt mondani, hogy minek vittem vacsorázni ilyen drága helyekre, de miért az normális, hogy amikor elvittem egy wellness hétvégére egy hölgyet egy 5*-os szállodába majd este vacsora után, miután én franciáztam neki, ő „elment”, majd elálmosodott és elfordult és ott maradtam „tele energiával” az normális? Minek fogadta el a meghívásomat, minek fogadta el a franciámat, ha nincs vissza? Kicsit elkanyarodtam most, de fontos volt egy sztoriznom, azaz ezért sem zavar már engem, ha valaki őszintén elmondja az igényeit, vágyait, mert ez elvileg sokkal korrektebb, mint azok a hölgyek, akik csak a luxuskiadásaikhoz keresnek egy barátot, aki a valóságban egy szponzor funkciót lát el. A szocproblémás, kisgyermekes hölgyek, aki nem tudják, hol a határ… Gyakorlatilag mind a hat hölgyre, akivel kapcsolatban voltam, volt egy közös jellemző, azaz gyorsan akartak nagyon sokat, de mondom a példákat, hogy érthető legyen. Jellemzően mindig szex után dobták be az igényeiket, mintha összebeszéltek volna, iPhone 12, jogosítvány, elmaradt rezsi kifizetésének segítsége, különféle cuccok a gyerekeknek. Többnyire mindegyiknek volt valami komolyabb orvosi problémája is, melyet szerintük nyilván nem tudott egy sztk-ban megoldani egy általános orvos, a magán pedig nagyon drága. Fogászat és nőgyógyászat, szóval jó zsebbenyúlós. Gyakorlatilag egy támogatáson alapuló kapcsolatot keresett mindegyik, elhúzva a mézesmadzagot, hogy ez egy normális párkapcsolat, de ha nagyon sarkosan fogalmaznék, akkor ez egy szimpla szolgáltatáson alapuló kapcsolat, csak nem mondtuk ki nyíltan, hogy hányas a kabát. Szomorú ezt kimondani, de azért mégis kimondom…

SZOCPROBLÉMÁS, KISGYERMEKES HÖLGY MESSZIRŐL ELKERÜLENDŐ, mert nem tudunk neki segíteni, hiszen amit ő akar, azt mi nem szeretnénk megadni neki, ő nem szerelemre és érzelmekre vágyik, hanem anyagi biztonságra, márpedig jó gyorsan. Pedig ha egy kicsit okosabbak lennének, akár egy hozzám hasonló férfi simán vállalna egy nevelőapa szerepet is, (mellesleg közel 15 évig példásan neveltem egy másik férfi kislányát), szóval nem okozna ez gondot nekem. Őket a mélyszegénység és az állandó stresszfaktor inkább abba az irányba tolja, hogyan lehet villámgyorsan változtatni ezen a helyzeten, pedig ez nem jó út. Baromira szomorú az is, hogy sok fiatal lány, egy albiban magára maradva a pici babával gyakorlatilag ezt az egyetlen egy kiutat látja, borzalmas anyagi helyzetéből és az ehhez felépített stratégia mennyire vonzó, egy magamfajta 50 éves férfinak, aki csalódott a normál párkeresésben, aki már képtelen arra, hogy további lelki erőforrásokat tegyen bele egy hagyományos párkapcsolat felépítésébe. Mivel a saját korosztályomban a hölgyek nagyrésze már korban csak lefelé nézeget, lassan nem marad más alternatíva számunkra. De azért ennek a sok, szinte már néha szürreális tapasztalatnak lett egy pozitív oldala is számomra, a belső hangom már szinte beszélget velem, elmondja a véleményét, segít dönteni és mindig jó tanáccsal szolgál, ha elbizonytalanodom. Nyugtassatok meg, hogy nem lettem skizofrén, jó csak viccelek, nyilván nem… hmmm… azaz remélem, hogy nem…

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!

Pajor Sándor

"Néha kedvem szottyan szürreálisnak ható sztorikat írni, mert ez fejezi ki legjobban, hogy ki is vagyok én valójában. Író vagy mérnök, esetleg motoros? Az vagyok, aki mindezekért cipel egy nagy fakeresztet hátán, miközben a mellkasomra tetováltak az évek, egy előítéletekkel teli skarlátbetűt"...